Ma volt az ISO (nyilván nem úsztam meg). Misi bácsi szorgosan írta a gépek papírjaira a lapka méreteit óránként.
én: - Misi bácsi. Legalább egy tolómérőt fogjon a kezébe, hogy úgy tűnjön, mintha nem hazudna.
Misi bácsi: - Áhh. Szemmérték.


Az auditor bácsi mindenkinél eltöltött nem kevés időt, Misinél viszont összesen másfél percet.
Misi: - Látjátok, nekem mindig szerencsém van.
Viki: - Nem. Te olyan hülye vagy, hogy nem engedték oda hozzád.

Gézu az üzem túlvégén dolgozott. Egyszer csak odarohan Vikihez, mond neki valamit és visszafut dolgozni. Viki rám néz miafasz arccal.
én: - Mit mondott?
Viki: - Hogy képzeljem el, az előbb téglapucolás közben talált egy harlemi katicát, és tudom-e, hogy azok nagyon büdösek.


Műszak vége előtt három perccel Gézu hozzám is odarohan. Viki röhög.
én: - Mit vihogsz?
Viki: - Akkora lendülettel ment oda, azt hittem, elüt.


Misi: - Nem is baj, hogy nincs itt a Misi bácsi, úgysem hiányzik senkinek.
én: - Misu, fel foglak rúgni!
Viki: - Jól van, fiam, csak lesz belőled valami!

Vezetek, Misi bácsi mellettem.
én: - Mondja!
Misi bácsi: - Mit?
én: - Hogy mit nem csináltam jól. Hallom a légzésén, hogy van valami.
Misi bácsi: - Nem lesz az a vége, hogy "jó, akkor most szálljon ki"?


Ma szünetben megyek oda a többiekhez.
Attila: - Éva, figyelted? Ahogy elindultál a Misi felé, nekiállt feszíteni.
Viki: - Meg akartad ütni?
én: - Nem.
Viki: - Rossz válasz.


Egyik gépen nagyon elmászkált a méret.
Attila: - Ha arra most normálisan írnék papírt, olyan cikkcakkban lennének rajta a jelölések...
Viki: - Ha megkérdezné az Öreg, mi ez, mondhatnád, hogy a szombati EKG-d.


Misi: Olyan, mintha valami harapná a lábam. Szerintem a nad rág.

Misi bácsi nézegeti az olajos halat.
Misi bácsi: - Ezek is már olyan drágák.
én: - Mennyi egy ilyen?
Misi bácsi: - Nem tudom.


Toncsinak tegnap volt a szülinapja, ma jött éjjelre. A neki szánt csokikákat odapakoltam sok szívecskével a géphez. Állok a folyosón már felöltözve, várom Misi bácsit, Feri bával beszélek épp. Toncsi kirohan, nyakamba borul és ad két puszit.
Feri bá: - Na! Én miért nem kapok puszit?
én: - Mert maga nem adott neki csokit.
Feri bá: - Itt ebben az automatában van csoki, ugye?
én: - Van.
Feri bá: - Na, hát akkor probléma megoldva!

Az Öreg rossz alkatrészt rakott ki, kitaláltam, hogy hívjuk fel Vikit, ő közel lakik és van raktárkulcsa.
Misi bácsi: - Akkor csörgesd meg légyszi.
én: - De maga beszél vele!
Attila: - Te mondd, hogy gyere be, a te hangod mélyebb!


Dávid egy odaáti srác, aki rohadt hangos és idegesítő.
csaj: - Na, mindjárt mehetek haza.
Misi bácsi: - Meddig dolgozol?
csaj: - Fél ötig.
Dávid: - Én orrvérzésig.
Misi bácsi rám néz: - Na, melyikünk nyom be neki egyet?


Számolok, ez egy kicsit ki szokott hallatszani a fejemből.
Misi bácsi: - Veled mi van, magaddal beszélgetsz?
én: - Ja. Amúgy is minden hülyével szóba állok, hisz' tudja.
Misi bácsi: - Kössz...


Egyik gépem lerohadt, elég komolynak tűnt a dolog. Misi bácsi átment, visszajött két TMK-ssal és két villanyszerelővel (szóval az egész bandával), akik áramtalanították a gépet, visszakapcsolták, és semmi baja nem volt. Bácsik körberöhögtek minket és elmentek.
Misi bácsi rám néz: Ez kurvára ránk vall... Biztos mondják, hogy a két balfasz egy főkapcsolót nem tud elfordítani...

én: - Ha én Pesten vezetnék, vajon hány perc alatt kapnák sírógörcsöt?
Misi bácsi: - Mire beérnél a városba.

Tegnap úgy sikerült elhagynom a pénztárcámat bent a gyárban, hogy észre se vettem (korábban is volt már erre példa, de akkor azért egy-két órán belül feltűnt). Viki megtalálta, kettőkor próbáltak rávezetni, de még úgy sem esett le, hogy nincs meg (biztos voltam benne, hogy itthon van).
Misi: - Akkor tudsz adni egy ezrest?
én: - Mondom, hogy otthon van a tárcám! De jobb is, legalább nem hagyom itt.
Viki ránéz Misire: - Ez nem viccel, baszd meg...!


Végül is megkaptam.
Viki: Egy darabig nagy izgalommal vártam, hogy telefonálj zokogva és lebaszhassalak. Tíz óra körül már elkezdtem aggódni, hogy felkötötted magad.


Viki: Azon gondolkodtunk, hogy inkább ne adjam vissza, amíg nem keresed, vagy visszaadjam, de pénz nélkül. Nem tudtuk eldönteni, melyikből tanulnál végre.


én: - Az az ijesztő, hogy olyan magabiztosan vagyok hülye...
Viki: - Hát Éva... tényleg ijesztő.


Misi: - Meg amúgy is kurva naiv. Ott hagyja a nyitott táskáját a folyosón, tetején a pénztárca.
Viki: - És ha valamelyik kannibál kikapja belőle?
én: - Annyira csak nem parasztok.
Viki: - Éva! Ezek hazalopták a satupadot!

Bizonyos okokból Misi asztalára felírtam vastag fekete filccel, hogy himi-humi iroda.
Misi: - A Viki meglátta a himi-humi irodát. Kérdezte, hogy ez már megint mi a lófasz.
én: - Mondtad neki, hogy én írtam oda?
Misi: - Mondtam hát! Tudod, nem bírom ki, hogy ne ordibáljon velem. Meg azért a te utadat is egyengetem...

Éjjel nagyon kínlódós melót csináltam (többezer lapkát egyesével sprayvel lepucolni, felragasztani). Reggel, jönnek be a délelőttösök.
Attila: - Misi bácsi, az Öreg most hívott, és üzeni, hogy egy órája próbál elérni, hívd már vissza.
Misi bácsi: - Fasza. Nem mondta, mit akart?
Attila: - Hogy sikerült-e a minta, meg hogy mit csinál az Éva.
én: - Mit, a faszomat vertem egész éjszaka! Gyökér...
Viki: - Szerintem te hívd vissza...

én: - Annyira utálom, hogy felébredek délután fél kettőkor, és utána már nem tudok visszaaludni, mert besüt a nap és világos van.
Misi bácsi: - És azt próbáltad már, hogy becsukod a szemed?


Néha be kell kenni egy-egy téglát egy löttyel, azok a téglák kicsit sérülékenyebbek. Misi bácsi lerak egyet száradni, én odébb akarom tenni.
Misi bácsi: Nnnem! Ilyenkor nem szabad hozzányúlni! Főleg neked nem.


Kimegyünk szünetre, Zoli rejtvényt fejt.
Zoli: - Mi az: apró termetű énekes madár? K-val kezdődik.
Misi bácsi: - Kisrigó!


Zoli: - És ez mi? "Középen billeg".
én: - Két L betű.
Zoli: - Jaaa! Én meg öt perce gondolkodom rajta, hogy mi a tököm billeg középen.


Reggel az Öreg odahívott, Misi bácsi csak annyit látott, hogy veszettül magyaráz (nyilván azt, hogy ma éjjel mi lesz a dolgom). Jövünk ki.
Misi bácsi: - Na, mit fogsz csinálni éjjel?
én: - Szopni.

Meg vagyok fázva, Misi bácsi egész éjjel cseszegetett.
Misi bácsi: - Nagyon szarul nézel ki, azt meg kell hagyni.
én: - Kössz.
Misi bácsi: - Meg különben is, minek jöttél be? Csak megfertőzöl mindenkit.
én: - Hát abban biztos is lehet, hogy ha még egyet beszól, kap pár puszit.

Szombatonként kocsival szoktam menni, mert nincs helyi járat, ugyanezen okból az alsó megállónál meg szoktam várni az urakat, akik távolságival jönnek. Ma meglepetésszerűen beparkolt mögém a Misi, hogy akkor enyém a Misi bácsi, ő megvárja Attila buszát, ami később jön. Állunk ott ketten a kocsik mellett.
Misi bácsi jön: Na, mi ez a Suzuki-találkozó?!


Vikit kicsit elkapta a húsvéti dekorációs ékszíj, én nyilván támogatom ebben. Hajnalban roskadozunk az ebédlőben, előttem egy újfajta hímes tojás, Viki bejön.
Misi bácsi: - Na jó reggelt!
én: - Csáá!
Viki: - Az ott milyen tojás?!
én: - Szépen köszönsz, baszd meg.


Misi bácsi: - Mit mondtál a múltkor, mi a tócsi másik neve? Macok?
én: - Aha.
Misi bácsi: - És annak mi a többesszáma?
én: - Mackok!
Misi bácsi: - De azok az állatkertben vannak, Évi.


én: - A Gizi olyan menő dolgokat horgol, én meg semmit se tudok. Nem tudok kötni se!
Misi bácsi: - Én tudok kötni...
én: - Belém...

Vikivel elég kínlódós napunk (hetünk) volt, Misi bácsinak szintúgy. Viki szólt neki, hogy legyen kedves és jöjjön, segítsen neki ládát pakolni.
Viki jön vissza, röhög: Jó'van, azért ennek az arcára is kiült, hogy kurva anyád.


ISO lesz hamarosan, szóval az Öreg egyrészt kettyós, másrészt egész nap a gépek hiányosan töltött papírjait hamisította. Először kirohant, hogy azonnal adjak neki egy pont ugyanúgy fogó tűfilcet, mint a Misi bácsié, aztán hogy adjam oda az én világoskékemet, aztán hogy adjak egy feketét is.
kezében a fekete filccel zihál: - Aki még egy olyan tollat be mer csempészni, amit nem mi adunk, az picsán lesz rúgva!
Viki nekem: - Azt azért szeretem, hogy ilyen kis egyszerű dolgokkal ki lehet akasztani.


én: - Nem akarlak felzaklatni, de nagyon úgy néz ki, hogy én megúsztam az ISO-t.
Viki: - Merthogy?!
én: - Merthogy ugye annyit tudunk, hogy márciusban lesz. Mi jövő héten éjjel jövünk, utána délután, utána meg már szinte vége a márciusnak.
Viki: - Hát jó, hogy bele nem rúgsz az emberbe!


Viki: Éva, Éva, szégyelld el magad! Péntek van, süt a nap, csiripelnek a madarak, te meg önszántadból itt maradsz ragasztani ezt a szart. Ha nem sajnálnám ezt a söprűt, eltörném a hátadon!

Géza pörgött, hogy biztos nem lesz ma elindítva a kemence, már elmondtuk párszor, hogy de.
Géza: - Á, szerintem nem indul ma.
én: - Géza bácsi! Most mondták a Misik, hogy indul! A Misiknek mindig lehet hinni. Bár nem mindig érdemes...
Misi: - Egész eddig semmi bajod nem volt a Misikkel. (ránéz Misi bácsira) Misi, valamit nagyon elbaszhattál!


Vittem nekik kakaós csigát.
Viki: - Éva, ezt gyakorold sokat!
Misi: - Csak ne rajtunk!

én: - Na, bent volt délelőtt az Öreg?
Viki: - Nem hiszed el, bejött nyolc órakor, megivott egy kávét, aztán hazament.


Misi ad egy csokitojást.
Viki: Vigyázz vele, folyik a belseje! Amikor én ettem az elsőt, még a pinám is likőrös volt.


Az Öreg beíratta Gézát egy tanfolyamra, egy hónapja erről beszélnek. Véletlen kiderült a héten, hogy ő ezt a tanfolyamot már tíz éve elvégezte. (Konkrétan úgy derült ki, hogy mondta az Öreg, mennyibe kerül a tanfolyam, Géza még kifakadt Vikinek, hogy ő ezt el se hiszi, amikor tíz éve csinálta ugyanezt, mennyivel olcsóbb volt.)
Attila meséli: - Mondtam neki, hogy ezt azért kurva gyorsan mondja el az Öregnek. Nem mert bemenni hozzá. Mondom jöjjön, Géza, bemegyek magával. Benyitottam az irodába, mondtam az Öregnek, hogy a Géza akar valamit mondani, aztán otthagytam őket.
Viki: - Aznap az Öreg már csak azt mondogatta, hogy "Megölöm. Megölöm."


Viki: Kérdezte tőle, hogy Géza, akkor van róla bizonyítványa is? Azt mondja a Géza: ilyen kék.


Misi nem a sebesség megszállottja.
Misi: - Megint csapágyas a kocsi. Széthajtom azt a szegény autót.
Viki: - Igen, szerintem is sok neki a negyven.


Viki: - Te, Misi! Jövő héten én is itt leszek délelőtt, meg az Éva is.
Misi: - Tudom. És?
Viki: - Csak finoman próbáltam utalni arra, hogy nőnap lesz ám!


A húsvéti dekorációk kezdenek kicsit túlnépesedni a faliújságon. Misi nézegeti a beosztást, munkanap-áthelyezéseket, egyéb papírokat.
felcsattan: Meg kéne mondani az Öregnek, hogy ne itt tartsa a szarjait, mert nem férnek el tőle a tojások!


én: - Nézze, Misi bácsi, csináltam madárkát is! (a faliújságra)
Misi bácsi: - Szép.
én: - Látom az arcán, hogy annyira leszarja a madárkát...


Nézegetjük a délelőttös munkalapokat, Attila annyi mindent csinált, hogy csak kettőre fért rá.
Misi bácsi: Az Attila miért írt két raklapot?


Vezetek.
én: - Meglepően botrányos ma az úttartásom.
Misi bácsi: - Igen!


én: - Mennyire normális, hogy sötétben félek ötöst kapcsolni?
Misi bácsi: - Miért, a Misi a múltkor négyesben jött végig.
én: - Jó, de neki van alibije.
Misi bácsi: - ???
én: - Trabantja volt tizenöt évig.

Megállok Misi bácsi mellett, vigyorgok.
Misi bácsi: - Minek örülsz?
én: - Nem tudja?
Misi bácsi: - Hogy itt vagyunk?
én: - Aha.
Misi bácsi: - Furcsa vagy.

Beérek fél kettőkor a csarnokba, Géza épp elmegy Vikitől, Viki fogja a fejét.
én: - Na?
Viki: - Egy óra harmincöt perckor idejön, baszd meg, és megkérdezi tőlem, hogy amit ő ma pucolt huszonötös tégla... az vajon hány darab lehet?


Feri bá este vált minket.
Misi bácsi némi iróniával a hangjában: - Kuuurva jó minden!
Feri bá megörül: - Na, végre valami jó hír!
én: - Istenem, maga milyen kis cuki.


A faliújságon eluralkodott a húsvéti hangulat (tojáskák, tyúkocskák, koszorúcska, stb.).
Feri bá: - Ügyesek vagytok. Na, majd én is hozok rá valamit.
Misi bácsi: - Egy fél sonkát.
Feri bá: - Tudnék hozni, csak akkor leszakadna a faliújság.
Misi bácsi: - Ja, azzal tényleg nem árt vigyázni, mert én fúrtam fel...

Misi húz egy raklapot, amikor odanézek, épp lendületből beszorítja magát a béka és egy konténer közé. Felröhögök.
Misi: Éva, könnyen be fogsz tanulni a Viki mellé. Azt már most tudod, mikor kell hátranézni.


Misi: - Misi, neked is van a nyugdíjig még tíz év, nem?
Misi bácsi őszinte felháborodással: - Hát az baszna be!


Tele lett két tokom, elindultam velük Misihez, mert neki kellettek teli tokok.
Misi: - Hányszor mondtam már, hogy ne te cipeld ezeket a nehéz szarokat! Csak szólj, és megyek érte. Ne is szólj, csak ints!
Misi bácsi: - Jól mondja. Ne is szólalj meg!


Géza a koptató melletti kádból elkezdi a csapba merni a vizet egy kancsóval, mi hárman nézzük értetlenül.
én: - Ő most mit csinál?
Misi: - Felkapja a vizet.


Misi: - Ezt a Vikinek ne mondd el!
én: - Nem fogom. Csak az a baj, hogy te viszont el fogod...


Misi énekel nekem.
Géza: - Mi lenne, ha ezt a Vikinek is elénekelnéd?
Misi: - Meghalnék.


én: - Talán már nem lesz nagy hó, ugye?
Misi bácsi: - Én még emlékszem olyanra, amikor április negyedikén rohadt nagy hó volt.
én: - És a hóban vonultak fel, vagy mi?
Misi bácsi: - Nem, csak azért emlékszem rá, mert húsvét volt. Pont egyszerre esett az április negyedike meg a húsvét. Meg a hó.

Géza a kis suta kapkodós mozgásával odarongyolt az Öreghez kérdezni valakit.
Öreg utána: Olyan lendülettel jött ide... Aszittem, belenyal a fülembe.


Vikivel pakoljuk ki a húsvéti dekorációt a faliújságra.
Attila: Egyszer kellett volna a leánynak bevinni az oviba kifújt tojás. Gondoltam menő leszek, esztergáltam neki két fatojást. Másnap megüzente az óvónő, hogy nagyon jó, legyek má' szíves, csináljak még harminckettőt.


Gizi csinál egy horgolt sapis műanyag tojást.
Viki: - Éva, rajzolj neki arcot, mert én erre alkalmatlan vagyok.
én: - Milyen legyen? Kedves?
Viki: - Legyen olyan... olyan bárgyú. Tudod... Mint a Géza!


én: - Misi bácsi, nem szeretne dekopírfűrésszel farostlemezből szívecskéket vágni nekem?
Misi bácsi: - Öhm... nem.
én: - Sejtettem, hogy nem fog kapni az alkalmon...


Odaátról egy vödörszerű valamit elég régóta el akartunk lopni, csak mértani pontossággal a kamera előtt volt. Este hét óra, Misi bácsi hatalmas vigyorral megáll mellettem, fogja a bödönt.
én: - Na! Hogy sikerült?
Misi bácsi halál büszkén: - Megfogtam és elhoztam!