2017. augusztus 12., szombat

Éjjel egy halom fagyis-habos sütivel kimentem a gyárba. Mesélem, hogy úgy néz ki, szeptembertől elkezdek egy sulit. (A gyárból való távozásomról még nem sok szó esett itt, de az a lényeg, hogy az Öreg elég görény volt és nem túl békésen váltunk el.)
Niki: - Mekkora poén lenne, ha visszajönnél diákmelósnak, hogy jó napot, Pista bácsi.
én: - Biztos megállna a szíve.
Misi bácsi: - Akkó' gyere vissza!


Misi bácsi kiment vízért, jön vissza, röhög.
Misi bácsi: - Tök nosztalgikus az ebédlő.
én: - Mert?
Misi bácsi: - Mert olyan kupit basztál hirtelen, mintha sose mentél volna el!


én: - Majd jövök máskor is.
Barbi: - Gyereee! De nem kell ám mindig hozni valamit!
Niki: - Tényleg nem kell! Nem fontos, egyáltalán...! Mikor is jössz legközelebb?

2017. július 29., szombat

Ibi: Múltkor az X bácsi hozzátartozóját tessékeltem ki a nővérszobából. Há' érted, beesik oda, mint egy féltégla...


A művészetek völgyében volt nővérbuli. Kirakodóvásár.
én: Itt a legtöbb cucc olyan, mint én. Cuki, de nem jó semmire.

2017. július 21., péntek

Nem tudtam kinyitni egy tisztítószeres kannát, az összes férfit, aki arra járt elkaptam, hogy legyenek kedvesek, de senkinek nem ment. Rá fél órára Gáborral ülünk a nővérszobában.
Marcsi: - Jaj, Gábor! Próbáld már meg kinyitni ezt a kannát.
Gábor: - Próbáltam az előbb. El is szálltak a tökeim...


Jött egy nagydarab beteg, mozogni szinte egyáltalán nem bír. Ez nekünk is szívás, de Gábornak se kevésbé.
Bea: - Kérek hozzá belgyógyászati konzíliumot.
Gábor: - De le ne jöjjön ám a doki! Hadd toljam fel a beteget! Légyszi!

2017. július 20., csütörtök

Volt egy nagyon nehéz eset néni, ma vitte el betegszállító. Általában dél körül szoktak jönni a betegeké, de érte reggel hat óra után megérkezett a szállító fiú. Én ugráltam és tapsikoltam, Ibi veregette a vállát, Andi meg elkezdett neki kávét főzni.
fiú: Komolyan mondom, nekem így még otthon se szoktak örülni.


Misi bácsi volt bent a kórházban látogatóban az eggyel fölöttünk lévő emeleten. Felkísértem, megvártam a folyosón. Beteghordó fiú kitolja a liftből a hordágyat, riadtan rám néz, bámul körbe.
én: - Mi bajod?
srác: - Semmi, csak megijedtem, hogy rossz emeleten szálltam ki!


Gábor: Egyik osztályról a takarítónők szokták levinni a labort, de amikor nincsenek ott, minket kérnek meg. Amikor először felhívtak, úgy kezdte a csaj, hogy "szia, jönnöd kéne, mert még nincs itt a takarítólány..." Mondom és akkor mossak föl, vagy mi a fasz?!


Ibi: - Mik ezek a karcolások a lábadon? A cicáid voltak?
én: - Nem, kirándultam.
Ibi néz bután
én: - Én így szoktam kirándulni, na!

2017. július 19., szerda

én: - Háromszor összepakoltam az X néni cuccait, de ő negyedszerre is szétpakolta.
Anita: - Hát ő sosem volt egy feladós típus...


én: Úgy bírom ezt a nénit. Beszélsz hozzá, és látod, hogy egy szót nem ért, csak vigyorog ki belőle a Frontin.


Nagyon laza napunk volt, azt se tudtuk, hova üljünk. Szenvedtünk, hogy unatkozunk, de ha meg kellett mozdulnunk, akkor meg az volt a baj. Andi ír, Anita a fotelban, én mellette, lábam fölrakva.
Megcsörren a telefon.
Anita: - Én most nem tudok felállni, hogy felvegyem!
én: - Pedig kénytelen leszel, anya, mert én meg nem vagyok hajlandó.

2017. július 18., kedd

Gábor: Az ügyeletben azt szeretem, ha vérellátósnak osztanak be. Akkor nem kell emberekkel foglalkozni. A kis csöveimmel elsétálgatok egész éjjel...

2017. július 11., kedd

Van egy tök demens betegünk, aki fél délelőtt üvöltözött, hogy haló, haló. Járkáltunk hozzá nyugtatgatni, akkor volt két perc csönd. Visszaérek a nővérszobába, leülök.
kintről: - Halóóó!
Bea: - Jó, most megyek én.
én: - Szerintem csináljunk egy táblázatot, és ötpercenként írjuk be magunkat, hogy ki mikor megy.


Halljuk a folyosóról a beszélgetést:
ő: - Halóó!
Lilla: - De drága, nem telefon ez...!


én: Bea, én nem akarok beleszólni, de ha már ennyire kéri a Halót, nem adhatnánk neki tényleg?


Marcsival sztereóban kezelünk, ő közben viccelődik.
betegek röhögnek
Marcsi: - Vagy fejezzem be a humorkodást?
én: - Ne, tök jó! Néha úgy érzem, hogy a főnővérem egy személyben Hacsek és Sajó.


én a munkaidőm lejárta után két és fél órával: - Jaj, vigyázzon, le ne essen az ágyról!
demens2: - Miért?!
én: - Azért, kedves, mert agyvérzést kapok!


Este hatkor adtuk át az osztályt Ibinek. Elregéltük a napunkat ágytologatással, halóval, sok pisivel, felmosással, csavarlopással, ágyszereléssel, mindennel.
Ibi sír a röhögéstől: Muppet shoooow!

2017. július 5., szerda

Zsuzsi barackot eszik.
én: - Jössz?
Zsuzsi: - Várjál, megmosom a kezem, mert amikor gyümölcsöt eszem, mindig úgy érzem, hogy csupa dzsuva vagyok.
én: - És általában igazad is van.


Marika ajánlott Andinak valami vitaminkészítményt.
Andi: - Megvettem a D vitamint. Tegnap bekaptam, gondoltam rád.
felröhögök, mindenki rám néz
én: - Elnézést, csak arra gondoltam, hogy tegnap én is bekaptam, de eszembe se jutottatok szerencsére.


Véletlen megbotlok egy asztalban.
Marcsi: - Évi, ha már itt vagy, vedd le ezt a vért. Csak ne bontsd le közben a vizsgálót.
én: - Nem tudok dolgozni, ha mindent megtiltasz!

2017. június 26., hétfő

én: - Na, Gáborka, milyen volt szombat éjjel az ügyelet?
Gábor: - Jó! Többször majdnem sírtam.

2017. június 21., szerda

Patrícia: - Jaj, lányok, nem tudjátok, hol van az X bácsi kórlapja?
én: - Azt nem, de nééézd, főztem nektek finom kávét!
Zsuzsi: - Konkrétan érzem, hogy hasznosak vagyunk...

Andi a nővérszoba előtt a betegnek: - Na, visszajött az ultrahangról?
én: - Nem, még ott van.

Vittem a gyárhoz a Misiknek és Gézának fagyit. Utána felhívtak messengeren.
Misu: Nagyon köszönjük, de a Gézának mellékelhettél volna hozzá egy konzervnyitót.

2017. június 15., csütörtök

Mielőtt eljövök, tisztába szoktuk tenni a pelenkásokat, hogy ne kelljen utána egyedül kínlódni velük.
én ebéd után: - Marika, elrendezzük a nénit?
Marika: - Ne már! Evés után nem szabad mozogni!
én: - Akkor én most hazamegyek, te meg bepelenkázod, ha végeztél az emésztéssel, jó?

2017. június 14., szerda

Összeállítottam a penicillin infúziókat.
én: - Marika, mit írjak a penicillinre?
Zsuzsi: - Hogy húsz deka baromfipárizsi, bazmeg!


Kész lett egy beteg, hívni akartuk a betegszállítóját, hogy visszavigye az osztályra, ahol fekszik, de nem tudtuk a számát.
Adni: - Na, felhívom a központot, és megkérdem a Gábor számát. (tárcsáz, felveszik) Szia, Andi vagyok, mondd már meg nekem a Máté számát. (...) Oké, tartom. (...) Nem Máté! Hát mondom, hogy Attila!
én: - Andi, te hallod magad, amikor telefonálsz?!

2017. június 13., kedd

Marcsi az ablakban szokta tartani a kenyérkéjét, előfordult már, hogy kidobni valónak néztük.
Marcsi: - Ideraktam a zsömlém, jó?!
én: - Igen.
Magdi: - Miért mondod az Évinek?
Marcsi: - Már mindig mondom, mert a lányok ki szokták dobni.
én: - Mi az, hogy szoktuk?! Kétszer dobtuk csak ki...!


Marcsi a büféből mindig tíz deka húszezrest kér.
Zsuzsi: - Megyünk a büfébe, kérsz valamit?
Marcsi: - A szokásosat.
én: - Egyszer tényleg hozunk neked, csak akkor sajnos elvesztesz két munkaerőt, mert minket elvisz a nínós autó.


Beteghordó fiúk jöttek reggel egy hordággyal, Zsuzsi takarítós kocsija az út közepén, frissen kárpitozott székek mindenhol, szóval káosz a folyosón.
Gábor: - Mi van ezen a folyosón?!
Zsuzsi: - De legalább meghívtam nektek a liftet.
Gábor: - Mire jövök vissza, légyszi moss is fel jól, hogy elcsússzak!

2017. június 10., szombat

Nagyjából már odatalálok épületen belül helyekre, de még mindig el bírok kanyarodni rossz irányba. Megyünk Zsuzsival valahova az alagsorban, én mennék tovább egyenesen, de Zsuzsi a jobb oldalamon már nekemsimulva jön.
Zsuzsi: - Évi, azért tollak, mert balra kéne fordulni.
én: - Ja, azt hittem, csak hozzám akarsz bújni.


Jött egy nagyon izmos és jóképű fiatalember vérvételre, én azonnal kikaptam Marcsi kezéből a papírjait.
én: - Hagyd csak, majd én leveszem!
Zsuzsi: - Én meg megyek vele, és legyezgetem az urat, ha ne adj isten rosszul lenne!


Zsuzsi: - Múltkor a büfében találkoztunk a tűzoltó fiúkkal. Egyik nekiment az Évinek, elnézést kért, ő meg mondta, hogy semmi baj, gyere még egyszer.
Marcsi: - Éééviii!
én: - De hát olyan szépek...!


Anita mindenkinek minden módon elmondta, hogy ő most tíz napig szabin lesz.
reggel indul haza: - Hát akkor sziasztok. Majd jövök. Huszadikán. Ami tíz nap múlva lesz.
Marcsi: - Na, anyám, húzzál haza innen!


Este facebookon beszéltünk, panaszkodtam, hogy zűrösek a betegek.
Anita: - Hát kitartást nektek, én akkor szabin vagyok ugye... de azért gondolok rátok. Puszi!
én: - Mi is sokat gondolunk rád...!
Anita: - Gondolom. Majd küldök nektek képeslapot.

2017. június 8., csütörtök

Lilla mondja, kivel mi volt éjjel, Ibi közben észreveszi az új zoknimat, megdicséri, megkérdi, hol vettem, stb. Lilla azért mondja tovább Marcsinak.
Lilla: - Szóval neki a Medrolt kigyógyszereltem.
Ibi: - Miért lett neki Medrol beállítva?
Lilla: - Tudnád, ha nem a kollegina zoknijával lennél elfoglalva...!