Andinak volt egy megszólalása, hogy a főorvos urunknak meglepően ápolt a haja, biztos azért, mert előző nap volt otthon kamaty.
Andika: - Nekem is kéne már egy hajmosás.
Zsuzsi: - Én ma estére tervezem.
én: - Én csak pénteken fogom tudni megmosni.
Bea: - Nem panaszkodnátok, ha tudnátok, milyen régen mostam hajat...
  
  
Van egy srác az egyik osztályon, akinek bejövök. Nem érti, hogy nem örülök ennek. Tegnap mögöttem állt és rám támaszkodva beszélt a nyakamba.
Zsuzsi: Nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak vele. Lerántsam-e rólad... De kitaláltam, hogy ha még ilyet csinál, akkor a fülébe súgom, hogy "én ezt a helyedben nem tenném".

Váltjuk reggel Anitát.
Anita: - Gyere, Évi, vedd már le a vérem.
én: - Biztos, hogy szeretnéd, anya?
Anita: - Akarlak!


Összeszerelem hozzá a cuccokat, zöld tűvel.
Anita: - Ibi, adjál már az Évinek egy sárga tűt. Azzal jobb venni.
én: - A Marika azt mondta, zölddel jobb.
Anita: - Embere válogatja. Te is azzal veszed, amivel akarod.
Ibi: - Kivéve most, mert most sárgával veszed!


Épp ágyakat húzkodtunk, hogy a majd érkező fertőző beteg egyedül legyen egy kórteremben. Jön egy ambuláns fiatal férfibeteg a doktornőhöz.
Zsuzsi: - A fiatalember nem fekszik be?
én: - Szívesen elkülöníteném.
Ibi: - És szerintem a huszonnégy órás felügyeletét is vállalnátok.

én: - Azt hallottad, hogy [aktuális pletyka felvázolása]?
Zsuzsi: - Komolyaaan? Nem hallottam.
én: - Gondoltam, mert akkor már én is hallottam volna.


Kicsit bonyolódik az osztály élete azzal, hogy engem valószínűleg áthelyeznek majd máshova. Mindenki nagyon morcos emiatt.
Marcsi nézi a beosztást, hogy minden napra írt-e mindkét műszakba embert.
Marcsi maga elé: - Nappal, éjjel. Nappal, éjjel. Éjjel, nappal.
Ibi: - Igen, éjjel-nappal itt leszünk, ha ez így folytatódik!


Volt egy idegesítő betegünk, én meg gyakorlom a vérvételt. Állok az összekészített vérvételes cuccokkal.
én: - Ledöfhetem az Xnét?
Anita: - Le. A szónak bármely értelmében.

Andi: Az a nő nem volt szilifiszes?


Andi: - Évike, mitől ilyen göndör a hajad?
én: - Magától.
Andi: - Komolyaaan?!
Bea: - Mert neked olyan típusnak tűnt az Évi, aki minden éjjel hajcsavarókkal alszik?


Zsuzsi rám néz szeretettel: Annyira örülök neki, hogy te is hülye vagy!


Zsuzsi: - Megfáztál?
Krisztián: - Igen.
én: - Rád fért már.
Zsuzsi felröhög, Krisztián nem érti.
Krisztián: - Mit mondtál?
Zsuzsi: - Hogy gyógyulj meg hamar. Ezt mondta.


Lilla régen a neurológián dolgozott.
Lilla: - Akkor beszélgettem sokat az Attilával, amikor még ideges voltam.
én: - De azóta már megnyugodtál?


Tanítanak vért venni, vannak sikereim. Telefon.
én: - Misi bácsiiii, képzeld el, az előbb levettem négy ember vérét!
Misi bácsi: - Na! Ügyi! És amúgy életben vannak még?

Egyik betegünket nagyon el akarjuk már küldeni, péntekre volt megbeszélve. Marika tárcsázza a betegszállítókat, Bea épp nézi a laborjait, szól, hogy nem biztos, hogy el kéne engedni.
Marika: - Bea, mennie kell, a betegszállítót már nem lehet lemondani!
Bea: - Azt amúgy figyelitek, hogy még fel sem vették a telefont, hogy egyáltalán megrendelje a betegszállítást...?!


Bea: - Hát akkor marad.
Marika: - Doktornő, ne basszá' má' ki velünk!


én: - Az X bácsinak véres a vizelete.
Bea: - Az a baj, hogy engem ez egy idő után már nem tud érdekelni.

Egy hölgy otthagyta a pénztárcáját minden létező irattal a vizsgálóban. Húsz perc telefonálgatással kiderítettük a telefonszámát. Marcsi hívja, kicseng... kicseng... kicseng.
Marcsi rezignáltan felnéz: A telefonját hol hagyta el vajon?

Minden reggel megbeszéljük, hogy nem beszélünk csúnyán, de nap végére valahogy általában csak úgy röpködnek a lófaszok. Durván sok munka van, sok a beteg, és nem is könnyű esetek.
reggel nyolckor lerogyok a fotelba: Szabad már mondani az istenfaszát, vagy még korai?


Van egy erősen szociális férfibeteg, szedtünk neki össze ruhákat. Andi kikap a szekrényből egy farmerszoknyát.
Bea: - Mi van, transzvesztitát csinálsz belőle?
én: - Ramofixből neccharisnya...?


Andi: - Hát én mindjárt rosszul leszek itt!
Ibi: - Rosszul ne legyél már.
én: - Vagy legalább is ne itt.


Marcsi, Andi meg én kettőig voltunk aznap mind a hárman. Andi fél kettőkor távozott. Negyed háromkor összefutok Marcsival a folyosón, ő kötszert cipel, én egy néni pótebédjét viszem melegíteni.
Marcsi: - Te! Mit keresel te még itt?
én: - Távol álljon tőlem, hogy bunkó legyek a főnővérrel, de ugyanazt, amit te.


Bea éjjel ügyelt, reggel mire indult volna haza, elkezdett szakadni az eső. Esernyő híján visszajött a nővérszobába, hogy vár egy picit. Öt perc alatt három kattant ember támadta be.
Bea: Tudjátok mit? Én inkább vállalom, hogy hajat szárítok otthon!