Állok a békán.
én: - Húzzooon!
Misi bácsi: - Le fogsz esni.
én: - Nem fogok leesni.
Misi bácsi: - Fogadunk?

Közös az ebédlőnk Kinga anyukájáékkal meg a kannibálokkal, utóbbiak nem teljesen alkalmasak a kulturált egymás mellett élésre.
Zsuzsi kinyitja a hűtőt, visszacsapja: Fúj, de büdös! Ebben a hűtőben valami meghalt.

Misi jön felém, rángatja le magáról a pulcsit.
én: - Na-na-na, ne sztriptízelj!
Misi: - Most miért kellett leállítanod? Bár lehet, hogy jobb ez így mindenkinek...

Régebben le tudtunk állni délutánosban előbb, de újabban valaki mindig a nyakunkon van, ezért meg kellett tanulnunk úgy csinálni, mintha dolgoznánk.
én: - Le tudtál előbb állni?
Rami: - Aha. Jó volt, mert a Laci pont targoncázott, aztán úgy csináltam, mintha húzkodnék valamit.


Timi kicsit kiborult, mert lebaszta az Öreg.
Misi bácsi: - Bezzeg amikor ő basz el valamit...
én: - Misi bácsi, ő soha semmit nem basz el, tanulja már meg.


Három milliméteres vackokat válogattunk Timivel, hogy az a negyed százaléknyi selejt, ami volt benne, az ne legyen.
Szabi: - Ebből meg lehet ám csinálni négy dobozzal. (nem)
én: - Mutasd már meg, légy szíves, hogy kell.
Szabi: - Fogod a teli dobozt, átöntöd az üresbe és kiveszel belőle egy marékkal selejtnek.


Szabi nézegeti a selejtjeim: - Ez miért rossz?
én: - Gondolom lepattant a sarka.
Szabi: - Nem. Nézd.
én: - Akkor gondolom mérgemben odabasztam.


én: Misi bácsi, ha valaha nyávognék a tíztonnás miatt, csak emlékeztessen erre, amit most csinálok.


Rámoltak mögöttem, Misi véletlen izomból nekem húzott egy raklapnyi cuccot, majdnem leborultam a székről.
Később hoz felém kézben egy üres raklapot.
Szabi ordít: - Évi! Vigyázz!
én: - Mire?
Szabi: - A Misi raklappal van.

Misi bácsi: - Na, vizsga?
én: - Megbuktam.
Misi bácsi: - Jól emlékszem, hogy ez volt a pótvizsga pótvizsgájának a pótvizsgája?!


én: Jól emlékszik. És mivel a pótvizsga fizetős, úgy helyesbítenék, hogy fizettem háromezret azért, hogy megbukjak.


Laci délután öt körül: - Évike, szerintem én hazamegyek.
én: - Megyek veled!
Laci: - Jól van. Már csak azt találjuk ki, hogy hozzád haza, vagy hozzám haza.
én: - Mehetünk hozzám, ha megbeszéled anyukámmal...
Laci: - Te meg a feleségemmel.

A kemencések a múltkor kicsit túl hosszú túlórát vállaltak be.
Misi: - ... mer' a Szabi nem teljesen normális.
én: - Már meg ne haragudj, de te se.
Misi: - Jó, de azt eddig is tudtam.

Attila: - Milyen színű kocsival vezetsz?
én: - Babakék.
Attila: - Akkor nem téged láttalak, pedig azt hittem. Előttünk kettővel egy tanuló olyan íven kanyarodott ki, mintha minimum egy pótos IFÁ-ban ülne...


Öreg eltűnt, ott hagyott minket egy még soha nem csinált szarral, hogy oldjuk meg. Kitaláljuk, hogy kéne, de aggódom.
én: - És ha nem lesz így jó és az Öreg visszaszedeti velem?
Misi bácsi: - Ha felidegesít, akkor belerakjuk a selejtes zsákba.
én: - Ezt a szart, vagy őt?
Misi bácsi: - Először ezt, őt meg a tetejére.

Az Öreg belekötött Ramiba, de nem igazán volt igaza.
én: - Ha nekem beszól, én elsírom magam...
Misi bácsi: - Ha neked beszól, elküldöm a picsába...


Három napig sántikáltam, mert szétrúgtam a lábujjam.
Egy darabig lapkát vertem szét, tört, mint a rosseb. Ahogy léptem, beleállt egy darabka a talpamba.
felordítok: - Jajbasszameg, törött lapka van a cipőmben.
Misi bácsi: - Meg törött lábujj.

Nagyon ráértem, úgyhogy szépen kitakarítottam Laci (új lakatos) gépét.
Laci: Jéé! Köszi! Ilyenkor szoktam mondani, hogy ha lesz pénzed, igyál egy sört, amiért ilyen rendes voltál.


Attila és a Simson-szerelés: Arra visszarakni a hátsó kereket, baaazmeg. Azt hittem, má' magamhoz nyúlok este fél 11-kor.


Misi bácsi: - Az Öreg problémázik, hogy ebből a gyártmányból mennyi van.
én: - Fel van írva, hány kocsival van. Nem olyan nehéz kiszámolni, hogy egy kocsin van 400.
Misi bácsi: - 480.
én: - Miért?
Misi bácsi: - Mert 20-szor 24.
én: - Jó, azt se olyan nehéz kiszámolni.

Reggel, állunk az Öreg előtt, Rami meg akarja kérdezni, hogy lesz-e meló éjjel.
Rami: Maéj... maéj.... maéj... Namégegyszer.


Elment az áram, de Béla gépét még vitte a lendület, és megrezzenés nélkül sajtolt tovább.
Attila bámulja: Szerintem meg kéne nézetni ezt a gépet.


A kemencések megint túlóráznak orrba-szájba.
én: - Nem tudom, hogy bírjátok...
Misi: - Nem bírjuk.


Raktárat pakoltak egész nap.
Misi: - Rohadt meleg van a létra tetején három méter magasan pakolni.
Misi bácsi: - Engedni kellett volna, hogy a Viki menjen fel. Úgyis annyira erősködött, hogy majd ő.
én: - Akkor miért nem ő ment fel?
Misi: - Mert ilyen hülye vagyok.

A kannibálok mindig nyitva hagyják az étkező és az üzemük közti ajtót. Szereltek fel rá behúzót, de nem segít sokat.
Attila: Nem behúzó kéne erre, hanem bokszkesztyű, ami fejbekúrja, ha nyitva hagyja.


Attila: Tudod, mi a különbség kettőnk között? Én állatbuzi vagyok, te meg egy buzi állat.


Misi: Az Évike sakkosan vezet. Tudjátok: hopp egy futó, hopp egy gyalog...


Öreg: - Tegnap már felhívtam őket, hogy csinálják meg ezt a szódagépet, nem igaz, hogy még mindig nincs benne buborék!
Attila: - Inkább sört intézzél nekünk.
Öreg: - Most nem vitték el a székeket, van helyetek?
Misi bácsi morog: - Alkalmi süket...


Nem tudom elmondani, milyen meleg van a gyárban, amikor tűz be a nap és megy a kemence. Nagyon szenvedtem. Misiék az ő sarkukban kivették az ablakot a helyéről, ott elég jó klíma lett, ezért kellően utáltam őket.
Attila: - Évi, gyere ide picit!
én: - Na?
Attila: - A Misi kéri, hogy hozz neki egy pufajkát, mert fázik.


én: - Én is akarok ilyen ablakoooooot.
Attila: - Sajnos nem bírom el, pedig szívesen odavinném neked.


A nyolcadik iszonyatszar vicc után vagyunk.
én: - Misi. Nagyon.... egyedi a humorod.
Misi: - Kicsit fás?


Ülünk Attilával meg a két Misivel a betonon, döglődünk.
Szabiról patakzik a víz, elmegy előttünk, odaszól: Azt mondják, meleg lesz nyáron bazmeg.

Misi elkezdi az üvege kupakját pakolni az üvegeinkre, kajánkra, fejünkre.
én: - Mit csinálsz?!
Misi: - Ez mindennek a teteje.


én: - Fáradt vagy, Misi?
Attila: - Szerintem inkább túl kipihent...


Misi bácsi: - Az Öreg öt perce áll, és bámulja az Attilát. Nincs ennek valami dolga?
én: - Ez a dolga.
Misi bácsi: - Hát elég szomorú.


Misi: Elmegyek valamikor gombát szedni. Aztán főzök belőle halászlét.

Küldök Jázinak képet a sütiről, amit fogok neki sütni, ha végre hazajön.
Jázi: - ..... De mi ez akkor? Isler? Vagy valami hasonló tejbeáztatva szeretném enni süti?
én: - Nem, köze nincs hozzá. A megtévesztés mestere vagyok.
Jázi: - Azt látom. Meg azt is, hogy tereled a témát, és a fasznak ki nem böknéd, hogy mi is ez.

apu: - Szombaton vizsgázol?
én: - Igen, mert azon kívül még péntekre van időpont, de akkor dolgozom, amit nem fogok lemondani, mert egy örömöm van az életben, az is a gyár.
apu: - Hát te hülyébb vagy, mint apád.

Niki kijön a vizsgáról.
mesél: - ..... Szóval az a lényeg, hogy amit tudsz, azt részletesen, hosszan írd le.
Timi: - A semmit? Nehéz...

Szarok voltak a gépeim, szereltük kétszer két órát, most még szarabbak.
Misi bácsi: Hát jobb volt, mint lett.

én: - Azt se tudom, miből vizsgázom délután. Annyi van meg, hogy van benne munkaerőpiac. Majd valamit összehadoválok.
Misi bácsi: - A munkaerőpiac az, amikor a munkás elmegy a piacra, oszt' erősködik.

-------

Öreg viccelődik valamit, elmegy.
Misi bácsi egy ronggyal a kezében: Letörlöm a kezemről a mocskot, mielőtt megütöm. Ne legyen nyoma.