2015. december 19., szombat

Tegnap buli volt.
Attila: - Sose felejtem el azt a hangot, amikor a Jani csavarlazítás közben fejbekúrta magát a csővel. Olyat koppant a homlokán...
Viki: - Az kurva jó volt. Bementem az irodába, mondom a Gábornak: te, figyu, jönni kéne, mert a János fejbebaszta magát egy vascsővel. Rám néz, azt mondja TESSÉK?!


Attila elmondott egy viccet Vikinek, nem röhögött. Elmondta nekem, nem röhögtem. Elmondta Gábornak, ő kierőltetett egy kis kacajt.
Attila: - Na, a Gábornak félig tetszik!
én: - Nem, csak ő udvarias.


Gábor: - Éva, te hogy tudsz jönni dolgozni, amikor egy másik diák se tud?
én: - Hogy is mondjam... Lehet, hogy azzal van összefüggésben, hogy nem járok be iskolába és a tíztonnás mellett tanulok.


Gábor: - És mi leszel, ha nagy leszel?
én: - Hát nem szociális munkás, az szinte biztos.
Gábor: - Menet közben elment a kedved tőle?
én: - Nem, menet közben rájöttem, hogy a személyiségem nem alkalmas arra, hogy embereket gondozzak mentálisan.
Viki: - Mondd ki nyugodtan, hogy túl sok időt voltál mellettem.

2015. december 17., csütörtök

Már készültünk a pénteki leltárra. Feri bá már majdnem készre csomagolt egy raklapot, amikor Gábor szólt Vikinek, hogy hopp, még két dobozt arra rá kéne rakni. Visszabontották, rárakták, Gábor röhög.
Viki: Jó. Most pedig bemész az irodádba, és rádzárom az ajtót!


Attila: - Holnap mi lesz itt, baszd meg... Az Öreg szerintem ma vérnyomáscsökkentővel fekszik.
Viki: - De én is.

2015. december 16., szerda

Egyik odaáti bácsi a téma.
Misi bácsi: - Szerintem azóta nincs teljesen jól lelkileg, mióta volt egy halálos balesete.
Attila elgondolkodik: - Mármint ő okozott egy halálos balesetet?
én: - Nem, ő halt meg.


Viki: - Éva, olyan büszke vagyok rád! Olyan vagy, mint én!
Attila: - Az összes leányt elrontod! A Miranda is kezd olyan lenni, mint te. Meg is mondtam neki, hogy ha így folytatja, nem jöhet ide dolgozni többet.

2015. december 15., kedd

Már utcai ruhában várjuk Misi bácsit.
Misi: - Na, én nem várom meg. Szia Évi.
adok neki két puszit, áll mellettem vigyorogva tovább
én: - Életem, azért kaptad, mert azt mondtad, elmész.
Misi: - Gondoltam várok még egy kicsit, és újra elköszönök, hátha akkor még egyszer kapok.
Elromlott a régi óránk, Viki ma meglátja az újat a helyén.
Viki: - Ezt a roppant dizájnos órát a Feri hozta?
én: - Én hoztam. Mert?!
Viki: - Csak azt akartam mondani, hogy nagyon szép!

2015. december 12., szombat

Géza bácsi: - Éva, te nem szereted a Tamást, igaz?
én: - Hát nem. De nem kell mindenkit szeretni.
Misi: - Szerintem azért nem szereted, mert bántotta a Misi bácsi szerszámát, és te azt nagyon félted.


Viki dobott Géza bácsinak egy szaloncukrot, én nekiadtam a narancsom felét.
Misi ránéz: Rohadt protekciós!


Misi poénkodik, én vihogok.
Viki: Éva, ezt sürgősen hagyd abba, mert ha röhögsz rajta, ez a fasz azt hiszi, hogy vicces!


Misi: - Kikészít ez a nő.
én: - Ez a célja.
Viki: - Mit mondtál, Éva?!
én: - Mondom ez a célod.
Viki: - Ja! Úgy értettem, hogy "nemcsak téged". Megijedtem, hogy te is beálltál a sorba.

2015. december 11., péntek

Gábor írja össze, hogy ki jön a karácsonyi buliba. Odamegy Gézabához, Gézabá öt percig beszél neki. Gábor visszajön.
Viki: - Na, mit mondott a Bácsika?
Gábor: - Hú, hát mondott tizenöt mondatot, de valahogy megpróbálom kicsit rövidebben összefoglalni a lényeget: JÖN.


Misi bácsi szerszámos kocsiját állandóan szétrámolta a Tomi, ő megunta és lelakatolta, Tomi azóta nagyon morcos. Délutánosok vagyunk, én értem be először, Tomi mondott egy fél mondatot, hogy szar a gép, nézzük majd meg, aztán elhúzott. Beér Misi bácsi.
én: - Szar az alsó bélyeg, ki kéne cserélni. Most szólt a Tamás. Nekem. Mert nekem ehhez kurva sok közöm van.
Viki: - Mert te nem zártad el előle a kocsit.
Misi bácsi: - Vele se állt szóba három napig...
Viki: - Miért?
én: - Mert a Misi bácsi bezárta a kocsiját.
Viki: - Milyen logikus!
Feri bá: - Tegnap nagyon sokat sajtoltam, megcsináltam hatszáz darabot. Jó hülye vagyok.
Misi bácsi: - Én is annyit csináltam.
én: - Most komolyan leüssem ezt a labdát?

2015. december 9., szerda

Bea reggel fél kilencre már magán kívül volt. Összeírtam hamar a bevásárlólistát, mert Ernő kivitt pár nénit vásárolni, és én is mentem velük. Bea nézi a papíromat.
Bea: - Éva, imádom, ahogy listát írsz! Mi ez, hogy "zeller, ha szép"? Milyen egy szép zeller?
Ernő belép: - Kész vagy, Éva?
Bea: - Ernő, most mondd meg nekem őszintén: láttál már életedben szép zellert?


Később.
Tündi: - Na, vettél zellert?
én: - Nem, mert csúnya volt. Meg nem éreztem, hogy szimpatikus lenne.
Bea felvisít a röhögéstől
Tündi: - Akkor jó is, hogy nem hoztál. Egy zellernél fontos, hogy megbízható legyen. Még a végén átbassza a Teri nénit...


Tündi: - A múltkor a férjem hó végén, amikor alig volt pénzünk, vett tizenötezerért egy antennát, amit azóta se használt.
Bea: - Akkor nagyon kiakadtál.
Tündi: - Még jó! Nem igaz, hogy ilyeneket nem lehet megbeszélni előre. És akkor azt mondja, hogy ő nem hozhat önállóan döntést? Hát nem baszd meg!


Este fél kilenc, én már hulla vagyok, ülünk az ebédlőben.
bejön Robi: - Van wifi?
Misi bácsi: - Ha wifi nincs is, Viki mindjárt lesz.
indokolatlanul elkezdek ordítva röhögni, Misi bácsi vigyorog
én: - Nem, ne értse félre, ez egyáltalán nem volt vicces.
Misi bácsi gépe vinnyog.
én: - Nagyon szépen kérem, fújja már be ezt a szart, hogy ne nyikorogjon!
Misi bácsi: - Hadd nyikorogjon.
én: - Az magának miért jó?
Misi bácsi: - Mert neked rossz.

2015. december 7., hétfő

én: - Na, mit hozott Misi bácsinak a Mikulás?
Misi bácsi: - Kivett hatezer forintot a bukszámból...


Az Öreg még mindig nem engedi koptatni az egyik gyártmányt, Géza bácsi kézzel pucolgatja.
én: - Bácsika, elment az Öreg. Most viccen kívül, fogja meg szépen ezt a szart és bassza bele a koptatóba.
Géza bácsi: - Az illegális!


Misi bácsi nyújt nekem egy almát: Olyan, mint a Misi... kicsit ütődött.


Az urak péntek délután elég csúnyán beittak. Feri bá este jön be.
én: - Feri bácsiii, hogy magának milyen szép hangja van!
Feri bá: - Jaj. Mikor hallottál?
én: - Hát pénteken! Kurva jó volt.
Feri bá: - Te is ott voltál?!

2015. december 5., szombat

én: - Pista bácsi, sikerült már kitalálnia, hogy akkor jövő szombaton hány műszak lesz, vagy nem lesz, vagy valami?
Öreg: - Nem tudom, Éva, majd meglátjuk. Az is lehet, hogy most az új gyártmánnyal már péntekre tele lesz minden tok.
Attila: - Szombatra meg a tök is tele lesz.
Öreg: - Atti... az má' tele van.

2015. december 3., csütörtök

A többiek már az ebédlőben ülnek, csak a kislámpa ég.
belépek: - Mi ez a romantikus félhomály?
Viki: - Jobb így. Fényre csúnyulunk.


Misi bácsi szombaton Misiék falujában vágott disznót.
Misi bácsi: - Otthon voltál szombaton?
Misi: - Nem tudom. Kerestél?
Misi bácsi: - Nem.
Viki: - Ezt a magasröptű beszélgetést, bazmeg!


Misi bácsi mesél (a szereplőket egyikünk sem ismeri): - Csináltuk a nemzetközi fuvarozási a tanfolyamot a Lacival, meg ott volt a Feri szomszédom is, amikor a Józsi bácsi... nem, a Laci nem volt ott. Vagy igen...? Ja, igen, megvan. A Tibi volt ott, a Feri, meg a Józsi bácsi.
Viki: - Má' most belekeveredtem.


Misi bácsi: - A Tomi képtelen értelmezni a mérethatárokat, ezért mindig kiszámolja valahogy, és odaírja egy kis fecnire a saját logikája szerint. Meg minden szart felír, aztán otthagyja. Mi meg minden nap kidobáljuk neki.
én: - Már van külön papírka-rejtekhelye is. Csak azt baszta el, hogy nekem mutatta meg, hogy hol.
Viki: - Te fasz!
én: - Most miért? A kurva menetrendes fecnijét se dobom ki egy hete.
Misi bácsi: - Azt én tegnap kibasztam.
Viki: - Maguk ketten a legnagyobb gecik az ártatlan pofájukkal!


Reggel jön ki a két Misi az öltözőből.
én: - Hallod, Misi... Tegnap ráhoztam a szívrohamot egy odaáti vadidegen bácsira. Azt hittem, már csak a Misi bácsi van benn, és ilyen horror arccal beálltam az ajtóba, erre kijött ő.
Misi: - És mit szólt?
én: - Hát néztünk egymásra nagyon meglepetten.
Misi bácsi: - Jó, hogy nem jött vissza szólni nekem, hogy valami van a leánnyal.

2015. december 2., szerda

Az otthonban csinálják az ablakokat, Lívia épp a melósok főnökével beszél.
csávó: - Irigyellek titeket, hogy mindig vigyorogtok.
Lívia: - Te, figyelj... ne hidd, hogy azért vigyorgunk, mert olyan kibaszott jó kedvünk van.


Lívia: - Na, menjünk már valamerre!
Nikol: - Legfőképpen a picsába.


Bea: Hú de jó, haza is megyek akkor! A férjem hogy meg fog lepődni, hogy megint ott vagyok. Pedig hogy örült, hogy eljöttem...


Papírokat írattam alá, kb. negyvenötször kellett elmondanom ugyanazt a szöveget (mi ez, miért kell, itt tessék aláírni), nyilván minden második ember belém kötött/leordított/szimplán nem értette meg, mit akarok. ((Mindezt éjszakás után.))
lerogyok az irodában: - Most szépen helyreállítom a mentális egészségem.
Bea: - Hogy tervezed helyreállítani?
én: - Nem beszélek idősekkel tizenöt percig.
Éjjeles műszak után mentem gyakorlatra. Beával toljuk a reggelis kocsit, nyögök.
Bea: - Dolgoztál, Évike?
én: - Ihihigeeen.
Bea: - Látom, nem vagy formában.
én: - Bea, formában vagyok, csak ilyenben.


Nikol: - Na, felveszem a munkát.
Bea: - Mér', leesett?


Misi bácsi összerakta a nagygépet. Az egyik alkatrész méretétől függ, mekkora téglát lehet vele gyártani.
Misi bácsi: - Így most jó lesz a 13-ashoz, de hatost ezzel nem fogunk tudni csinálni.
én: - Miért, kicsi a... vagyis nagy a... kicsi!
Misi bácsi: - Igen, nagy a kicsi.


Viki megkért, hogy éjjel díszítsem fel a karácsonyfát, én a közelgő ünnep hangulatát idézve összevesztem Misi bácsival, hogy már pedig igen is ő is segítsen nekem, pedig semmi kedve nem volt. Felakaszt két gömböt, elindul kifele.
én: - Misi bácsi!
visszakiabál: - Megnézem a halászlét, le ne égjen!


Gizike (hatvanéves EFO-s néni, imádjuk) hozott nekünk horgolt díszeket. Mi gyügyögve jajdecukizunk.
Feri bá: - Ennek ennyire örültök? Hozok nektek egy szatyorral.
Viki: - De ezeket ő saját kezűleg csinálta ám a fára, maga fasz!
Feri bá: - Hozok rá fél liter pálinkát.