Misi bácsi szerda éjjel nagyon álmos volt, fogadkozott, hogy egész nap aludni fog, csak jussunk már haza. Csütörtök este megyünk be a gyárba.
Misi bácsi: - Nem tudtam eldönteni, hogy szerda van vagy csütörtök, de aztán kisilavizáltam, hogy szerdának kell lennie.
röhögök
Misi bácsi: - Mi van?
én: - Ja, hogy nem viccel? Csütörtök van.
Misi bácsi: - Tényleg?
én: - Mi van, túlaludta magát?

Misi bácsi nyújtja felém a flakon vizét, kérdőn néz.
én: - Ne.
Viki: - Mit ne?
én: - Tegnap körbelocsolt.
Viki: - Milyen indíttatásból?
Misi bácsi: - Hát... felmelegedett a szódám.

Misi: - Gonosz vagy.
Viki: - Igyekszem.

Az "enyhe" pókfóbiám miatt Misi bácsi az elmúlt két évben kicsivel több pókot ölt meg/rakott ki, mint szeretett volna. Az ebédlőben vagyunk.
Rami a folyosón felsikolt: - Bazmeg, mekkora pók!
kimegyek megnézni
én: - Jéézusom! Ez nagyon durva. Misibácsiiiii!
Misi bácsi határozottan: - Nem.

Tegnap délutánoztam Janival, aki eléggé fasz volt. Ma délelőtt Misi sajtolt, délután Jani folytatta.
Misi bácsi: - Mire a Jani jön, vissza fogom állítani alaphelyzetbe a gépet. Nem kell, hogy neki is fel legyen gyorsítva. Meg a por is hadd folyjon csak neki.
Misi: - Én meg beírok nyolcszázat, hadd kapjon idegbajt, hogy elcseszem a normát.
csodálattal nézek rájuk: - Ilyenkor annyira szeretlek titeket...!


Viki három milliméteres vackokat válogatott.
elé állok vigyorogva: - Egyre jobb melóid vannak...
Viki: - Ne is mondd! Igazából le is szophatnám magam, ugyanilyen jó lenne...


Misi: Évike, lenne egy kérésem. Vagyis igazából kettő, de a másodiktól elpirulnál. Bár... ahogy most így nézel rám, lehet, hogy én pirulnék el.

Viki: - Éva, komolyan mondom, hogy ölj meg!
én: - Neeem. Olyan jó nézni, ahogy vergődsz.


Ritkán van olyan, hogy Misi bácsi elsőre jól megírja a munkalapját. Ma én is háromszor kezdtem újra, mert valamit mindig elcsesztem. Ő odajön, az asztalon két összegyűrt papír.
Misi bácsi: - Ez mi?
én: - Maga a példaképem és elkezdtem a nyomdokaiba lépni.


Kapkodni kellett, de nekem el kellett volna mennem "sóért", Misi bácsi meg épp készült átvinni a mintákat.
nyújtom felé a sós dobozt: - Van három perce?
nyújtja felém a mintákat: - Van öt perced?

Öreg: - Éva, nagyon jó lenne, ha be tudna jönni szombaton.
én: - Bejövök szívesen, csak az a baj, hogy akkor a fürgések később nem fognak engedni minden nap jönni, mert ugye nem lehet túlóránk.
Öreg: - Mi az, hogy nem lehet?
én: - Nem tudom, de csak annyit jöhetünk, ahány munkaóra van a hónapban. Azt mondták, a törvény így szabályozza.
Öreg: - Baszok én a törvényre!


én: - Este majd beledumál egy kicsit a vezetési stílusomba?
Misi bácsi: - Nem azzal lesz a baj, hanem hazafele el fogsz tévedni.
én: - Neeemmm fogok eltévedni! Vagy de? De most komolyan, nem tudok nagyon eltévedni, nem?
Misi bácsi: - Nagyon nem. Kicsi az ország.

én: - Nem szeretem, ha valaki sokat pofázik.
S. Rami: - Akkor mellettem mit élsz át?
én: - Te nem idegesítesz. Tehát amikor beszélsz, így nem érzem azt, hogy pofánbasználak.
S. Rami: - Hm, Évi, te aztán tudsz bókolni!

Múlt héten fogyatékos ovisoknál voltam gyakorlaton, azóta beteg vagyok. Ma délutánra úgy berekedtem, hogy alig értettek.
Misi bácsi: - Mi van már, énekeltél az éjjel?
én: - Nem, hanem múlt héten taknyos kiskölykök nyalogattak.
Misi: - Hát miért engedted nekik?
én: - Most mondjam azt egy ötévesnek, hogy ne adjon puszit? Arról nem tehet a Down-kóros kissrác, hogy ha ő megpuszil, a telekszomszéd is nyálas lesz.


A Bóbitáról beszélünk.
én: - Nagyon gáz, de nekem tizennyolc évembe került, mire rájöttem, hogy nem úgy van, hogy "törpekirályfi a lánya", hanem "törpekirály fia-lánya".
Misi öt másodperc döbbent csönd után: - Baaazmeg! Most fényt gyújtottál az agyamba!