Jancsi véletlen rossz alapanyagot rakott a gépemre, az ő fél műszakjában abból gyártottak, mi is két órán át, mire észrevettük. Ezzel nekünk kellett reggel szembesítenünk az Öreget, nagyon vártuk már.
Misi bácsi: - Na, mit fog szólni vajon ahhoz a tíz tokhoz?
én: - "Nem hiszem el! Hát mi ez már megint, gyerekek?"
Misi bácsi: - Akkor megmondom neki, hogy a János csinált mintát.


Jogsiszerzés.
S. Rami: - Én az eü. tanfolyamért nem fizettem.
én: - Azt hogyan?
Rami: - Szopott.


én: - Mit szólt az Öreg?
Misi bácsi: - Semmit! Röhögött rajta.
én: - Váó... De amúgy jól van?

Misi bácsi egy szeleppel baszakodott, hogy tudjon csinálni fújókát az egyik gépre. Párszor belefújt, hogy átmegy-e rajta a levegő.
Misi bácsi: Háát, valamennyire jó lesz, de elég szar íze van...


Szabi egyik szeme hót vörös.
én: - Szemeddel mi van?
Szabi: - Kikaparta az asszony.


én: - Nektek is 9-én kezdődik a félév?
Miranda: - Aha. De jövő hétfőn már lesz valami előadás, ami nagyon nem érdekel, de muszáj rá elmennem.
én: - Hogyhogy, lesz jelenléti?
Miranda: - Nem, csak anyu azt mondta, hogy muszáj rá elmennem.

Azt taglaljuk, milyen vicces eltévedéseink voltak, amikor legelőször mentünk diákmelós helyekre.
Dani: Én mondjuk csak úgy megyek új helyre, hogy bemegyek a Fürgébe, leülök a székre, és addig nem állok fel, amíg nem rajzolnak egy térképet.

Misi bácsi elég keveset tudott gyártani, mert folyamatosan targoncáért kellett rohangálnia.
Toncsi este 7-kor: - Ma hamar végzek.
én: - Én is.
Misi bácsi: - Én se.


Én baromi hamar végeztem, szóval beálltam Misi bácsi helyett a nagygéphez, hogy ő tudjon papírozni, közben S. Rami a két saját gépe mellett szedte Toncsiét is, addig Toncsi az én egyik gépemen gyártott pluszt S. Raminak.
Toncsi felüvölt: Annyira jó, bazmeg, hogy mindenki a saját dolgát csinálja...

Előzmény: Adri kicseszett válogatós, alig eszik meg valamit. A múltkor elkezdett fujjogni a kolbászra, amit épp ettünk, mert szerinte undorító, amiből van / ahogy készül, erre mi kifejtettük neki, hogy mi van a parizerben, pipiropogósban, gumicukorban és egyéb dolgokban, amiket megeszik. Azóta a felvágottat sem eszi meg.
Adri kajál, mi belépünk az étkezőbe.
Misi bácsi: - Mi finomat eszel?
Adri: - Vajas kiflit.
Misi bácsi: - És azt tudod-e, hogy csinálják a vajat?

Hazaérek reggel.
anyus: - Hideg van?
én: - Fagy.
anyus: - Tényleg?
én: - Hát deres a zúzmara... (a fű)


Misi bácsi: Az előző macskánk nagy fasz volt. Nagyon tudott vadászni. Azt figyeltem meg, hogy megtanult verébül.


Szétesett a kezemben egy teli tok, ezzel egyrészt olyan hat négyzetmétert terítettem be lapkatörmelékkel, másrészt kevesebbem lett párszáz darabbal.
Misi bácsi: - Na mi van, nem sikerült lerakni?
én: - De, kicsit gyorsabban is, mint szerettem volna.


Misi bácsi: Múltkor vettem fűrészlapot a körfűrészbe. Rá volt írva, hogy három év alatti gyerekeknek nem ajánlott.


Reggel Viki vergődik, mert diákhiány miatt neki kell szednie délelőtt a gépemet.
Viki: - Tényleg nem olyan szar?
én: - Tényleg nem.
Attila: - Tegnap is már kicsit jobbnak tűnt.
én: - De most az új porral konkrétan jó.
Öreg: - Na, azé' ilyet ne mondjunk.

Misi bácsi nézeget egy biztosítékot.
én: - De réginek tűnik. Ebben van homok, ugye?
Misi bácsi: - Igen. Régen volt, hogy ilyet szétszedtem, és abból a homokból csináltam szelepcsiszolót.
én: - Az mi?
Misi bácsi: - Hát szelepcsiszoló.
én: - Értem, de az mit csinál?
Misi bácsi: - Hát szele.....
én: - Ne merje azt mondani, hogy szelepet csiszol!

S. Rami délelőttös volt, kettő után készült átmenni a kannibálokhoz, mert az ottani mérnöknél írja a szakdogáját. Áll a gépem előtt, nézi magát a plexiben, igazgatja a haját.
S. Rami: - Így jól áll?
én: - Figyelj, baszki, konzultálni mész vagy szexelni?
S. Rami: - Á, ahhoz nem készülődnék ennyit.


Attila szabin volt ma, Misi bácsi reggel 6-től este 10-ig volt. Beérek délutánba, kezdenék melózni.
Misi bácsi: - Kéne csinálni mintát.
én: - Megint nem csinált a délelőttös?
Misi bácsi: - Ja. Baszott az egészre.

Misi tanul facebookozni, a ki mit lát kérdéssel még akadnak gondjai. Akármit kérdez, azt példákkal teszi.
Misi: - Ha a Misi bácsi nekem nem ismerősöm, csak neked, akkor látja-e, hogy én az Attilának kirakok egy képet?
én: - Imádom, hogy ilyen szemléletesen tudsz kérdést feltenni.
Misi: - Csak azért, hogy én is megértsem, mit akarok.


Iszonyat ostoba faviccekkel szórakoztattuk egymást, meg persze azok mutációival, amiket végképp csak mi tartottunk viccesnek.
Misi: - Ezt mondd el Misi bácsinak is.
én: - Á, nem értené.
Misi: - És nem feltétlen ő lenne a hülye...


Az ebédlőben véletlen elkaptam (-tunk a két Misivel) egy új kannibál diákfiút, és megírattam vele azt a munkalapot, amit a mi új fiúnkkal akartam, mert nem ismertük fel. Erre este jöttünk rá, amikor el akartam kérni a srácunk munkalapját, mire mondta, hogy azt se tudja, mi az. Zokogva röhögtünk.

én: - De basszátok meg, hát direkt megkérdeztem, az a gyerek-e az!
Misi bácsi: - Hát azt hittem!
én: - Maga az egyetlen, akiben megbízom, erre átbasz...!
Misi: - Bennem nem?
én: - Hát nem feltétlen...

én: - Odamentem az odaáti sráchoz bocsánatot kérni. De már biztosra mentem. Úgy kezdtem, hogy ne haragudj, veled írattunk papírt?
Misi bácsi: - Nem? Akkor gyere, írj te is egyet gyorsan!

én: - Azt képzeljétek el, amikor odaát leadta a munkalapot, ami teljesen máshogy néz ki, mint az övék, beleírva a mi gépünk, a mi gyártmányunk.
Misi: - Biztos megkérdezték tőle, ezeket honnan szedte.
én: - "Hát az ebédlőben mondta egy fura kislány meg két bajszos bácsi."

Misik a következőnél szállnak le a buszról.
én: - Akartam csinálni csoportképet. Jajmár, elfelejtettem.
Misi bácsi: - Majd holnap. Igaz, akkor nem fogunk így vigyorogni.
Misi: - Ne félj, az Évi úgyis csinál megint valamit...

Misi bácsi elindul, hogy megnézi, Attila hogy jelöli a mintákat. Fogja, ránéz, legyint, aztán kidobja a francba. Nézek meglepve.
Misi bácsi: Mi van? Ha nem tudom, nem felejtem el!


Rosszul csukódott az ajtóm, Misi bácsi nekiállt szerelni.
Misi bácsi: - Háát, nem lett sokkal jobb.
én: - De legalább csak kicsit lett szarabb.


Misi bácsi három perce áll, bambán bámul a mintagyártásos papírra. Melléállok vigyorogva.
ő: - Na?
én: - Semmi. Csak imádom, mikor ilyen okosan néz.


Misi: Évi, szerintem azért kaptál gitárt karácsonyra, mert egyrészt amíg játszol, addig se beszélsz, másrészt a "zenéd" elüldözi az állatokat.


Misi: Szerintem faterod el fog jutni odáig, hogy "ne gitározz már! Inkább hozz két macskát!"


(Misi írt nekem/rólam egy dalt.)


Mi ketten képesek vagyunk úgy dolgozni, hogy ne legyen alattunk hét kiló por meg mocsok, a többiek általában nem.
Misi bácsi Misire mutat, aki körül minden hófehér a portól: Hát nézd meg! Ilyen emberek dolgoznak itt...


Misi még nyáron mesélt nekem először egy elég elcseszett faviccet, azóta többször felújította. Ma megint ellőtte egy kicsit kicsavarva.
én: Misi, körülbelül fél éve meséled nekem ezt a viccet. De nem is ez a baj, szívem, hanem hogy még mindig röhögsz rajta!


Misi: - A Kristóf (unoka) nagyon okos gyerek. Már most annyi esze van, mint nekem.
én: - Akkor annyira nem is okos...


Misi: - A karácsonyi buli után én vittem haza a két Attilát.
én: - Huhú. Hánytak?
Misi: - Csak az Attila1. Lehúzódtunk a körgyűrűn, ő ott szépen elintézte, visszaült. Lehúztam az ablakokat, legyen neki friss levegő. Mentünk tizenkét kilométert, hátulról megszólalt az Attila2: honnan jön ez a huzat? Ő akkor érezte meg.


Ehhez ismerni kell a székely meg a fiát.
Misi: Mondok egy viccet. Az öreg székely felmegy Pestre. Egyszer csak jön egy villamos, látja, hogy rajta ül a fia. Le is köszön neki a gyerek: jó napot, édesapám! Erre az öreg székely: tudom, fiam, felém dől a fa.


Misi: - Karácsonykor a Tündi sütött egy tortát. Ott volt az asztalon, de senki nem mert belőle vágni, olyan szép volt. Végül is én kérdeztem meg: Ki szel, Tünde?
én: - Én vagyok a hülye, hogy azt hittem, normális beszélgetést kezdeményezel....