én: - Na, Gáborka, milyen volt szombat éjjel az ügyelet?
Gábor: - Jó! Többször majdnem sírtam.

Patrícia: - Jaj, lányok, nem tudjátok, hol van az X bácsi kórlapja?
én: - Azt nem, de nééézd, főztem nektek finom kávét!
Zsuzsi: - Konkrétan érzem, hogy hasznosak vagyunk...

Andi a nővérszoba előtt a betegnek: - Na, visszajött az ultrahangról?
én: - Nem, még ott van.

Vittem a gyárhoz a Misiknek és Gézának fagyit. Utána felhívtak messengeren.
Misu: Nagyon köszönjük, de a Gézának mellékelhettél volna hozzá egy konzervnyitót.

Mielőtt eljövök, tisztába szoktuk tenni a pelenkásokat, hogy ne kelljen utána egyedül kínlódni velük.
én ebéd után: - Marika, elrendezzük a nénit?
Marika: - Ne már! Evés után nem szabad mozogni!
én: - Akkor én most hazamegyek, te meg bepelenkázod, ha végeztél az emésztéssel, jó?

Összeállítottam a penicillin infúziókat.
én: - Marika, mit írjak a penicillinre?
Zsuzsi: - Hogy húsz deka baromfipárizsi, bazmeg!


Kész lett egy beteg, hívni akartuk a betegszállítóját, hogy visszavigye az osztályra, ahol fekszik, de nem tudtuk a számát.
Adni: - Na, felhívom a központot, és megkérdem a Gábor számát. (tárcsáz, felveszik) Szia, Andi vagyok, mondd már meg nekem a Máté számát. (...) Oké, tartom. (...) Nem Máté! Hát mondom, hogy Attila!
én: - Andi, te hallod magad, amikor telefonálsz?!

Marcsi az ablakban szokta tartani a kenyérkéjét, előfordult már, hogy kidobni valónak néztük.
Marcsi: - Ideraktam a zsömlém, jó?!
én: - Igen.
Magdi: - Miért mondod az Évinek?
Marcsi: - Már mindig mondom, mert a lányok ki szokták dobni.
én: - Mi az, hogy szoktuk?! Kétszer dobtuk csak ki...!


Marcsi a büféből mindig tíz deka húszezrest kér.
Zsuzsi: - Megyünk a büfébe, kérsz valamit?
Marcsi: - A szokásosat.
én: - Egyszer tényleg hozunk neked, csak akkor sajnos elvesztesz két munkaerőt, mert minket elvisz a nínós autó.


Beteghordó fiúk jöttek reggel egy hordággyal, Zsuzsi takarítós kocsija az út közepén, frissen kárpitozott székek mindenhol, szóval káosz a folyosón.
Gábor: - Mi van ezen a folyosón?!
Zsuzsi: - De legalább meghívtam nektek a liftet.
Gábor: - Mire jövök vissza, légyszi moss is fel jól, hogy elcsússzak!

Nagyjából már odatalálok épületen belül helyekre, de még mindig el bírok kanyarodni rossz irányba. Megyünk Zsuzsival valahova az alagsorban, én mennék tovább egyenesen, de Zsuzsi a jobb oldalamon már nekemsimulva jön.
Zsuzsi: - Évi, azért tollak, mert balra kéne fordulni.
én: - Ja, azt hittem, csak hozzám akarsz bújni.


Jött egy nagyon izmos és jóképű fiatalember vérvételre, én azonnal kikaptam Marcsi kezéből a papírjait.
én: - Hagyd csak, majd én leveszem!
Zsuzsi: - Én meg megyek vele, és legyezgetem az urat, ha ne adj isten rosszul lenne!


Zsuzsi: - Múltkor a büfében találkoztunk a tűzoltó fiúkkal. Egyik nekiment az Évinek, elnézést kért, ő meg mondta, hogy semmi baj, gyere még egyszer.
Marcsi: - Éééviii!
én: - De hát olyan szépek...!


Anita mindenkinek minden módon elmondta, hogy ő most tíz napig szabin lesz.
reggel indul haza: - Hát akkor sziasztok. Majd jövök. Huszadikán. Ami tíz nap múlva lesz.
Marcsi: - Na, anyám, húzzál haza innen!


Este facebookon beszéltünk, panaszkodtam, hogy zűrösek a betegek.
Anita: - Hát kitartást nektek, én akkor szabin vagyok ugye... de azért gondolok rátok. Puszi!
én: - Mi is sokat gondolunk rád...!
Anita: - Gondolom. Majd küldök nektek képeslapot.

Lilla mondja, kivel mi volt éjjel, Ibi közben észreveszi az új zoknimat, megdicséri, megkérdi, hol vettem, stb. Lilla azért mondja tovább Marcsinak.
Lilla: - Szóval neki a Medrolt kigyógyszereltem.
Ibi: - Miért lett neki Medrol beállítva?
Lilla: - Tudnád, ha nem a kollegina zoknijával lennél elfoglalva...!

Folyamatosan csörgött a telefon. Egy percig csöndben volt, Lilla meg akarta rendelni a betegszállítást. Odalép a telefonhoz, abban a pillanatban csörögni kezd.
Lilla ráüvölt: De nem ezért jöttem ám ide, baszd meg!


Egyik osztályról mindenféleképp szeretnének ránk sózni egy nénikét, aki nem igazán hozzánk való.
én: - És mivel akarják átadni?
Bea: - Suvasztitisz...


Bea: - Hú, Évi, de erős kávét főztél.
én: - Bocsi.
Bea: - Nem baj. Értékelem, hogy próbálsz életben tartani.

Andi: - Mi ez itt a szárítóban ez a rengeteg evőeszköz?! Olyan, mintha nem is pár ember dolgozna itt, hanem egy hadsereg!
én: - Inkább mintha az a pár ember baromi sokat enne.
Andi: - ...bár ha jobban belegondolsz, annyira nem is vagyunk kevesen...


A liftes fiú egy nagyon idegesítő figura, aki folyamatosan jópofizik. Gáborral lementünk vele az alagsorba. Kiszállunk.
Gábor: Ezt még hogy nem baszta állba senki?!