Tegnap úgy sikerült elhagynom a pénztárcámat bent a gyárban, hogy észre se vettem (korábban is volt már erre példa, de akkor azért egy-két órán belül feltűnt). Viki megtalálta, kettőkor próbáltak rávezetni, de még úgy sem esett le, hogy nincs meg (biztos voltam benne, hogy itthon van).
Misi: - Akkor tudsz adni egy ezrest?
én: - Mondom, hogy otthon van a tárcám! De jobb is, legalább nem hagyom itt.
Viki ránéz Misire: - Ez nem viccel, baszd meg...!
Végül is megkaptam.
Viki: Egy darabig nagy izgalommal vártam, hogy telefonálj zokogva és lebaszhassalak. Tíz óra körül már elkezdtem aggódni, hogy felkötötted magad.
Viki: Azon gondolkodtunk, hogy inkább ne adjam vissza, amíg nem keresed, vagy visszaadjam, de pénz nélkül. Nem tudtuk eldönteni, melyikből tanulnál végre.
én: - Az az ijesztő, hogy olyan magabiztosan vagyok hülye...
Viki: - Hát Éva... tényleg ijesztő.
Misi: - Meg amúgy is kurva naiv. Ott hagyja a nyitott táskáját a folyosón, tetején a pénztárca.
Viki: - És ha valamelyik kannibál kikapja belőle?
én: - Annyira csak nem parasztok.
Viki: - Éva! Ezek hazalopták a satupadot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése