Aranyköpéseink :)

Éjjeles műszak után mentem gyakorlatra. Beával toljuk a reggelis kocsit, nyögök.
Bea: - Dolgoztál, Évike?
én: - Ihihigeeen.
Bea: - Látom, nem vagy formában.
én: - Bea, formában vagyok, csak ilyenben.


Nikol: - Na, felveszem a munkát.
Bea: - Mér', leesett?


Misi bácsi összerakta a nagygépet. Az egyik alkatrész méretétől függ, mekkora téglát lehet vele gyártani.
Misi bácsi: - Így most jó lesz a 13-ashoz, de hatost ezzel nem fogunk tudni csinálni.
én: - Miért, kicsi a... vagyis nagy a... kicsi!
Misi bácsi: - Igen, nagy a kicsi.


Viki megkért, hogy éjjel díszítsem fel a karácsonyfát, én a közelgő ünnep hangulatát idézve összevesztem Misi bácsival, hogy már pedig igen is ő is segítsen nekem, pedig semmi kedve nem volt. Felakaszt két gömböt, elindul kifele.
én: - Misi bácsi!
visszakiabál: - Megnézem a halászlét, le ne égjen!


Gizike (hatvanéves EFO-s néni, imádjuk) hozott nekünk horgolt díszeket. Mi gyügyögve jajdecukizunk.
Feri bá: - Ennek ennyire örültök? Hozok nektek egy szatyorral.
Viki: - De ezeket ő saját kezűleg csinálta ám a fára, maga fasz!
Feri bá: - Hozok rá fél liter pálinkát.