Az otthonban csinálják az ablakokat, Lívia épp a melósok főnökével beszél.
csávó: - Irigyellek titeket, hogy mindig vigyorogtok.
Lívia: - Te, figyelj... ne hidd, hogy azért vigyorgunk, mert olyan kibaszott jó kedvünk van.
Lívia: - Na, menjünk már valamerre!
Nikol: - Legfőképpen a picsába.
Bea: Hú de jó, haza is megyek akkor! A férjem hogy meg fog lepődni, hogy megint ott vagyok. Pedig hogy örült, hogy eljöttem...
Papírokat írattam alá, kb. negyvenötször kellett elmondanom ugyanazt a szöveget (mi ez, miért kell, itt tessék aláírni), nyilván minden második ember belém kötött/leordított/szimplán nem értette meg, mit akarok. ((Mindezt éjszakás után.))
lerogyok az irodában: - Most szépen helyreállítom a mentális egészségem.
Bea: - Hogy tervezed helyreállítani?
én: - Nem beszélek idősekkel tizenöt percig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése