Tegnap buli volt.
Attila: - Sose felejtem el azt a hangot, amikor a Jani csavarlazítás közben fejbekúrta magát a csővel. Olyat koppant a homlokán...
Viki: - Az kurva jó volt. Bementem az irodába, mondom a Gábornak: te, figyu, jönni kéne, mert a János fejbebaszta magát egy vascsővel. Rám néz, azt mondja TESSÉK?!


Attila elmondott egy viccet Vikinek, nem röhögött. Elmondta nekem, nem röhögtem. Elmondta Gábornak, ő kierőltetett egy kis kacajt.
Attila: - Na, a Gábornak félig tetszik!
én: - Nem, csak ő udvarias.


Gábor: - Éva, te hogy tudsz jönni dolgozni, amikor egy másik diák se tud?
én: - Hogy is mondjam... Lehet, hogy azzal van összefüggésben, hogy nem járok be iskolába és a tíztonnás mellett tanulok.


Gábor: - És mi leszel, ha nagy leszel?
én: - Hát nem szociális munkás, az szinte biztos.
Gábor: - Menet közben elment a kedved tőle?
én: - Nem, menet közben rájöttem, hogy a személyiségem nem alkalmas arra, hogy embereket gondozzak mentálisan.
Viki: - Mondd ki nyugodtan, hogy túl sok időt voltál mellettem.

Már készültünk a pénteki leltárra. Feri bá már majdnem készre csomagolt egy raklapot, amikor Gábor szólt Vikinek, hogy hopp, még két dobozt arra rá kéne rakni. Visszabontották, rárakták, Gábor röhög.
Viki: Jó. Most pedig bemész az irodádba, és rádzárom az ajtót!


Attila: - Holnap mi lesz itt, baszd meg... Az Öreg szerintem ma vérnyomáscsökkentővel fekszik.
Viki: - De én is.

Egyik odaáti bácsi a téma.
Misi bácsi: - Szerintem azóta nincs teljesen jól lelkileg, mióta volt egy halálos balesete.
Attila elgondolkodik: - Mármint ő okozott egy halálos balesetet?
én: - Nem, ő halt meg.


Viki: - Éva, olyan büszke vagyok rád! Olyan vagy, mint én!
Attila: - Az összes leányt elrontod! A Miranda is kezd olyan lenni, mint te. Meg is mondtam neki, hogy ha így folytatja, nem jöhet ide dolgozni többet.

Már utcai ruhában várjuk Misi bácsit.
Misi: - Na, én nem várom meg. Szia Évi.
adok neki két puszit, áll mellettem vigyorogva tovább
én: - Életem, azért kaptad, mert azt mondtad, elmész.
Misi: - Gondoltam várok még egy kicsit, és újra elköszönök, hátha akkor még egyszer kapok.

Elromlott a régi óránk, Viki ma meglátja az újat a helyén.
Viki: - Ezt a roppant dizájnos órát a Feri hozta?
én: - Én hoztam. Mert?!
Viki: - Csak azt akartam mondani, hogy nagyon szép!

Géza bácsi: - Éva, te nem szereted a Tamást, igaz?
én: - Hát nem. De nem kell mindenkit szeretni.
Misi: - Szerintem azért nem szereted, mert bántotta a Misi bácsi szerszámát, és te azt nagyon félted.


Viki dobott Géza bácsinak egy szaloncukrot, én nekiadtam a narancsom felét.
Misi ránéz: Rohadt protekciós!


Misi poénkodik, én vihogok.
Viki: Éva, ezt sürgősen hagyd abba, mert ha röhögsz rajta, ez a fasz azt hiszi, hogy vicces!


Misi: - Kikészít ez a nő.
én: - Ez a célja.
Viki: - Mit mondtál, Éva?!
én: - Mondom ez a célod.
Viki: - Ja! Úgy értettem, hogy "nemcsak téged". Megijedtem, hogy te is beálltál a sorba.

Gábor írja össze, hogy ki jön a karácsonyi buliba. Odamegy Gézabához, Gézabá öt percig beszél neki. Gábor visszajön.
Viki: - Na, mit mondott a Bácsika?
Gábor: - Hú, hát mondott tizenöt mondatot, de valahogy megpróbálom kicsit rövidebben összefoglalni a lényeget: JÖN.


Misi bácsi szerszámos kocsiját állandóan szétrámolta a Tomi, ő megunta és lelakatolta, Tomi azóta nagyon morcos. Délutánosok vagyunk, én értem be először, Tomi mondott egy fél mondatot, hogy szar a gép, nézzük majd meg, aztán elhúzott. Beér Misi bácsi.
én: - Szar az alsó bélyeg, ki kéne cserélni. Most szólt a Tamás. Nekem. Mert nekem ehhez kurva sok közöm van.
Viki: - Mert te nem zártad el előle a kocsit.
Misi bácsi: - Vele se állt szóba három napig...
Viki: - Miért?
én: - Mert a Misi bácsi bezárta a kocsiját.
Viki: - Milyen logikus!

Feri bá: - Tegnap nagyon sokat sajtoltam, megcsináltam hatszáz darabot. Jó hülye vagyok.
Misi bácsi: - Én is annyit csináltam.
én: - Most komolyan leüssem ezt a labdát?

Bea reggel fél kilencre már magán kívül volt. Összeírtam hamar a bevásárlólistát, mert Ernő kivitt pár nénit vásárolni, és én is mentem velük. Bea nézi a papíromat.
Bea: - Éva, imádom, ahogy listát írsz! Mi ez, hogy "zeller, ha szép"? Milyen egy szép zeller?
Ernő belép: - Kész vagy, Éva?
Bea: - Ernő, most mondd meg nekem őszintén: láttál már életedben szép zellert?


Később.
Tündi: - Na, vettél zellert?
én: - Nem, mert csúnya volt. Meg nem éreztem, hogy szimpatikus lenne.
Bea felvisít a röhögéstől
Tündi: - Akkor jó is, hogy nem hoztál. Egy zellernél fontos, hogy megbízható legyen. Még a végén átbassza a Teri nénit...


Tündi: - A múltkor a férjem hó végén, amikor alig volt pénzünk, vett tizenötezerért egy antennát, amit azóta se használt.
Bea: - Akkor nagyon kiakadtál.
Tündi: - Még jó! Nem igaz, hogy ilyeneket nem lehet megbeszélni előre. És akkor azt mondja, hogy ő nem hozhat önállóan döntést? Hát nem baszd meg!


Este fél kilenc, én már hulla vagyok, ülünk az ebédlőben.
bejön Robi: - Van wifi?
Misi bácsi: - Ha wifi nincs is, Viki mindjárt lesz.
indokolatlanul elkezdek ordítva röhögni, Misi bácsi vigyorog
én: - Nem, ne értse félre, ez egyáltalán nem volt vicces.

Misi bácsi gépe vinnyog.
én: - Nagyon szépen kérem, fújja már be ezt a szart, hogy ne nyikorogjon!
Misi bácsi: - Hadd nyikorogjon.
én: - Az magának miért jó?
Misi bácsi: - Mert neked rossz.

én: - Na, mit hozott Misi bácsinak a Mikulás?
Misi bácsi: - Kivett hatezer forintot a bukszámból...


Az Öreg még mindig nem engedi koptatni az egyik gyártmányt, Géza bácsi kézzel pucolgatja.
én: - Bácsika, elment az Öreg. Most viccen kívül, fogja meg szépen ezt a szart és bassza bele a koptatóba.
Géza bácsi: - Az illegális!


Misi bácsi nyújt nekem egy almát: Olyan, mint a Misi... kicsit ütődött.


Az urak péntek délután elég csúnyán beittak. Feri bá este jön be.
én: - Feri bácsiii, hogy magának milyen szép hangja van!
Feri bá: - Jaj. Mikor hallottál?
én: - Hát pénteken! Kurva jó volt.
Feri bá: - Te is ott voltál?!

én: - Pista bácsi, sikerült már kitalálnia, hogy akkor jövő szombaton hány műszak lesz, vagy nem lesz, vagy valami?
Öreg: - Nem tudom, Éva, majd meglátjuk. Az is lehet, hogy most az új gyártmánnyal már péntekre tele lesz minden tok.
Attila: - Szombatra meg a tök is tele lesz.
Öreg: - Atti... az má' tele van.

A többiek már az ebédlőben ülnek, csak a kislámpa ég.
belépek: - Mi ez a romantikus félhomály?
Viki: - Jobb így. Fényre csúnyulunk.


Misi bácsi szombaton Misiék falujában vágott disznót.
Misi bácsi: - Otthon voltál szombaton?
Misi: - Nem tudom. Kerestél?
Misi bácsi: - Nem.
Viki: - Ezt a magasröptű beszélgetést, bazmeg!


Misi bácsi mesél (a szereplőket egyikünk sem ismeri): - Csináltuk a nemzetközi fuvarozási a tanfolyamot a Lacival, meg ott volt a Feri szomszédom is, amikor a Józsi bácsi... nem, a Laci nem volt ott. Vagy igen...? Ja, igen, megvan. A Tibi volt ott, a Feri, meg a Józsi bácsi.
Viki: - Má' most belekeveredtem.


Misi bácsi: - A Tomi képtelen értelmezni a mérethatárokat, ezért mindig kiszámolja valahogy, és odaírja egy kis fecnire a saját logikája szerint. Meg minden szart felír, aztán otthagyja. Mi meg minden nap kidobáljuk neki.
én: - Már van külön papírka-rejtekhelye is. Csak azt baszta el, hogy nekem mutatta meg, hogy hol.
Viki: - Te fasz!
én: - Most miért? A kurva menetrendes fecnijét se dobom ki egy hete.
Misi bácsi: - Azt én tegnap kibasztam.
Viki: - Maguk ketten a legnagyobb gecik az ártatlan pofájukkal!


Reggel jön ki a két Misi az öltözőből.
én: - Hallod, Misi... Tegnap ráhoztam a szívrohamot egy odaáti vadidegen bácsira. Azt hittem, már csak a Misi bácsi van benn, és ilyen horror arccal beálltam az ajtóba, erre kijött ő.
Misi: - És mit szólt?
én: - Hát néztünk egymásra nagyon meglepetten.
Misi bácsi: - Jó, hogy nem jött vissza szólni nekem, hogy valami van a leánnyal.

Az otthonban csinálják az ablakokat, Lívia épp a melósok főnökével beszél.
csávó: - Irigyellek titeket, hogy mindig vigyorogtok.
Lívia: - Te, figyelj... ne hidd, hogy azért vigyorgunk, mert olyan kibaszott jó kedvünk van.


Lívia: - Na, menjünk már valamerre!
Nikol: - Legfőképpen a picsába.


Bea: Hú de jó, haza is megyek akkor! A férjem hogy meg fog lepődni, hogy megint ott vagyok. Pedig hogy örült, hogy eljöttem...


Papírokat írattam alá, kb. negyvenötször kellett elmondanom ugyanazt a szöveget (mi ez, miért kell, itt tessék aláírni), nyilván minden második ember belém kötött/leordított/szimplán nem értette meg, mit akarok. ((Mindezt éjszakás után.))
lerogyok az irodában: - Most szépen helyreállítom a mentális egészségem.
Bea: - Hogy tervezed helyreállítani?
én: - Nem beszélek idősekkel tizenöt percig.

Éjjeles műszak után mentem gyakorlatra. Beával toljuk a reggelis kocsit, nyögök.
Bea: - Dolgoztál, Évike?
én: - Ihihigeeen.
Bea: - Látom, nem vagy formában.
én: - Bea, formában vagyok, csak ilyenben.


Nikol: - Na, felveszem a munkát.
Bea: - Mér', leesett?


Misi bácsi összerakta a nagygépet. Az egyik alkatrész méretétől függ, mekkora téglát lehet vele gyártani.
Misi bácsi: - Így most jó lesz a 13-ashoz, de hatost ezzel nem fogunk tudni csinálni.
én: - Miért, kicsi a... vagyis nagy a... kicsi!
Misi bácsi: - Igen, nagy a kicsi.


Viki megkért, hogy éjjel díszítsem fel a karácsonyfát, én a közelgő ünnep hangulatát idézve összevesztem Misi bácsival, hogy már pedig igen is ő is segítsen nekem, pedig semmi kedve nem volt. Felakaszt két gömböt, elindul kifele.
én: - Misi bácsi!
visszakiabál: - Megnézem a halászlét, le ne égjen!


Gizike (hatvanéves EFO-s néni, imádjuk) hozott nekünk horgolt díszeket. Mi gyügyögve jajdecukizunk.
Feri bá: - Ennek ennyire örültök? Hozok nektek egy szatyorral.
Viki: - De ezeket ő saját kezűleg csinálta ám a fára, maga fasz!
Feri bá: - Hozok rá fél liter pálinkát.