Patrícia: - Jaj, lányok, nem tudjátok, hol van az X bácsi kórlapja?
én: - Azt nem, de nééézd, főztem nektek finom kávét!
Zsuzsi: - Konkrétan érzem, hogy hasznosak vagyunk...

Andi a nővérszoba előtt a betegnek: - Na, visszajött az ultrahangról?
én: - Nem, még ott van.

Vittem a gyárhoz a Misiknek és Gézának fagyit. Utána felhívtak messengeren.
Misu: Nagyon köszönjük, de a Gézának mellékelhettél volna hozzá egy konzervnyitót.

Mielőtt eljövök, tisztába szoktuk tenni a pelenkásokat, hogy ne kelljen utána egyedül kínlódni velük.
én ebéd után: - Marika, elrendezzük a nénit?
Marika: - Ne már! Evés után nem szabad mozogni!
én: - Akkor én most hazamegyek, te meg bepelenkázod, ha végeztél az emésztéssel, jó?

Összeállítottam a penicillin infúziókat.
én: - Marika, mit írjak a penicillinre?
Zsuzsi: - Hogy húsz deka baromfipárizsi, bazmeg!


Kész lett egy beteg, hívni akartuk a betegszállítóját, hogy visszavigye az osztályra, ahol fekszik, de nem tudtuk a számát.
Adni: - Na, felhívom a központot, és megkérdem a Gábor számát. (tárcsáz, felveszik) Szia, Andi vagyok, mondd már meg nekem a Máté számát. (...) Oké, tartom. (...) Nem Máté! Hát mondom, hogy Attila!
én: - Andi, te hallod magad, amikor telefonálsz?!

Marcsi az ablakban szokta tartani a kenyérkéjét, előfordult már, hogy kidobni valónak néztük.
Marcsi: - Ideraktam a zsömlém, jó?!
én: - Igen.
Magdi: - Miért mondod az Évinek?
Marcsi: - Már mindig mondom, mert a lányok ki szokták dobni.
én: - Mi az, hogy szoktuk?! Kétszer dobtuk csak ki...!


Marcsi a büféből mindig tíz deka húszezrest kér.
Zsuzsi: - Megyünk a büfébe, kérsz valamit?
Marcsi: - A szokásosat.
én: - Egyszer tényleg hozunk neked, csak akkor sajnos elvesztesz két munkaerőt, mert minket elvisz a nínós autó.


Beteghordó fiúk jöttek reggel egy hordággyal, Zsuzsi takarítós kocsija az út közepén, frissen kárpitozott székek mindenhol, szóval káosz a folyosón.
Gábor: - Mi van ezen a folyosón?!
Zsuzsi: - De legalább meghívtam nektek a liftet.
Gábor: - Mire jövök vissza, légyszi moss is fel jól, hogy elcsússzak!

Nagyjából már odatalálok épületen belül helyekre, de még mindig el bírok kanyarodni rossz irányba. Megyünk Zsuzsival valahova az alagsorban, én mennék tovább egyenesen, de Zsuzsi a jobb oldalamon már nekemsimulva jön.
Zsuzsi: - Évi, azért tollak, mert balra kéne fordulni.
én: - Ja, azt hittem, csak hozzám akarsz bújni.


Jött egy nagyon izmos és jóképű fiatalember vérvételre, én azonnal kikaptam Marcsi kezéből a papírjait.
én: - Hagyd csak, majd én leveszem!
Zsuzsi: - Én meg megyek vele, és legyezgetem az urat, ha ne adj isten rosszul lenne!


Zsuzsi: - Múltkor a büfében találkoztunk a tűzoltó fiúkkal. Egyik nekiment az Évinek, elnézést kért, ő meg mondta, hogy semmi baj, gyere még egyszer.
Marcsi: - Éééviii!
én: - De hát olyan szépek...!


Anita mindenkinek minden módon elmondta, hogy ő most tíz napig szabin lesz.
reggel indul haza: - Hát akkor sziasztok. Majd jövök. Huszadikán. Ami tíz nap múlva lesz.
Marcsi: - Na, anyám, húzzál haza innen!


Este facebookon beszéltünk, panaszkodtam, hogy zűrösek a betegek.
Anita: - Hát kitartást nektek, én akkor szabin vagyok ugye... de azért gondolok rátok. Puszi!
én: - Mi is sokat gondolunk rád...!
Anita: - Gondolom. Majd küldök nektek képeslapot.

Lilla mondja, kivel mi volt éjjel, Ibi közben észreveszi az új zoknimat, megdicséri, megkérdi, hol vettem, stb. Lilla azért mondja tovább Marcsinak.
Lilla: - Szóval neki a Medrolt kigyógyszereltem.
Ibi: - Miért lett neki Medrol beállítva?
Lilla: - Tudnád, ha nem a kollegina zoknijával lennél elfoglalva...!

Folyamatosan csörgött a telefon. Egy percig csöndben volt, Lilla meg akarta rendelni a betegszállítást. Odalép a telefonhoz, abban a pillanatban csörögni kezd.
Lilla ráüvölt: De nem ezért jöttem ám ide, baszd meg!


Egyik osztályról mindenféleképp szeretnének ránk sózni egy nénikét, aki nem igazán hozzánk való.
én: - És mivel akarják átadni?
Bea: - Suvasztitisz...


Bea: - Hú, Évi, de erős kávét főztél.
én: - Bocsi.
Bea: - Nem baj. Értékelem, hogy próbálsz életben tartani.

Andi: - Mi ez itt a szárítóban ez a rengeteg evőeszköz?! Olyan, mintha nem is pár ember dolgozna itt, hanem egy hadsereg!
én: - Inkább mintha az a pár ember baromi sokat enne.
Andi: - ...bár ha jobban belegondolsz, annyira nem is vagyunk kevesen...


A liftes fiú egy nagyon idegesítő figura, aki folyamatosan jópofizik. Gáborral lementünk vele az alagsorba. Kiszállunk.
Gábor: Ezt még hogy nem baszta állba senki?!

Andinak volt egy megszólalása, hogy a főorvos urunknak meglepően ápolt a haja, biztos azért, mert előző nap volt otthon kamaty.
Andika: - Nekem is kéne már egy hajmosás.
Zsuzsi: - Én ma estére tervezem.
én: - Én csak pénteken fogom tudni megmosni.
Bea: - Nem panaszkodnátok, ha tudnátok, milyen régen mostam hajat...
  
  
Van egy srác az egyik osztályon, akinek bejövök. Nem érti, hogy nem örülök ennek. Tegnap mögöttem állt és rám támaszkodva beszélt a nyakamba.
Zsuzsi: Nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak vele. Lerántsam-e rólad... De kitaláltam, hogy ha még ilyet csinál, akkor a fülébe súgom, hogy "én ezt a helyedben nem tenném".

Váltjuk reggel Anitát.
Anita: - Gyere, Évi, vedd már le a vérem.
én: - Biztos, hogy szeretnéd, anya?
Anita: - Akarlak!


Összeszerelem hozzá a cuccokat, zöld tűvel.
Anita: - Ibi, adjál már az Évinek egy sárga tűt. Azzal jobb venni.
én: - A Marika azt mondta, zölddel jobb.
Anita: - Embere válogatja. Te is azzal veszed, amivel akarod.
Ibi: - Kivéve most, mert most sárgával veszed!


Épp ágyakat húzkodtunk, hogy a majd érkező fertőző beteg egyedül legyen egy kórteremben. Jön egy ambuláns fiatal férfibeteg a doktornőhöz.
Zsuzsi: - A fiatalember nem fekszik be?
én: - Szívesen elkülöníteném.
Ibi: - És szerintem a huszonnégy órás felügyeletét is vállalnátok.

én: - Azt hallottad, hogy [aktuális pletyka felvázolása]?
Zsuzsi: - Komolyaaan? Nem hallottam.
én: - Gondoltam, mert akkor már én is hallottam volna.


Kicsit bonyolódik az osztály élete azzal, hogy engem valószínűleg áthelyeznek majd máshova. Mindenki nagyon morcos emiatt.
Marcsi nézi a beosztást, hogy minden napra írt-e mindkét műszakba embert.
Marcsi maga elé: - Nappal, éjjel. Nappal, éjjel. Éjjel, nappal.
Ibi: - Igen, éjjel-nappal itt leszünk, ha ez így folytatódik!


Volt egy idegesítő betegünk, én meg gyakorlom a vérvételt. Állok az összekészített vérvételes cuccokkal.
én: - Ledöfhetem az Xnét?
Anita: - Le. A szónak bármely értelmében.

Andi: Az a nő nem volt szilifiszes?


Andi: - Évike, mitől ilyen göndör a hajad?
én: - Magától.
Andi: - Komolyaaan?!
Bea: - Mert neked olyan típusnak tűnt az Évi, aki minden éjjel hajcsavarókkal alszik?


Zsuzsi rám néz szeretettel: Annyira örülök neki, hogy te is hülye vagy!


Zsuzsi: - Megfáztál?
Krisztián: - Igen.
én: - Rád fért már.
Zsuzsi felröhög, Krisztián nem érti.
Krisztián: - Mit mondtál?
Zsuzsi: - Hogy gyógyulj meg hamar. Ezt mondta.


Lilla régen a neurológián dolgozott.
Lilla: - Akkor beszélgettem sokat az Attilával, amikor még ideges voltam.
én: - De azóta már megnyugodtál?


Tanítanak vért venni, vannak sikereim. Telefon.
én: - Misi bácsiiii, képzeld el, az előbb levettem négy ember vérét!
Misi bácsi: - Na! Ügyi! És amúgy életben vannak még?

Egyik betegünket nagyon el akarjuk már küldeni, péntekre volt megbeszélve. Marika tárcsázza a betegszállítókat, Bea épp nézi a laborjait, szól, hogy nem biztos, hogy el kéne engedni.
Marika: - Bea, mennie kell, a betegszállítót már nem lehet lemondani!
Bea: - Azt amúgy figyelitek, hogy még fel sem vették a telefont, hogy egyáltalán megrendelje a betegszállítást...?!


Bea: - Hát akkor marad.
Marika: - Doktornő, ne basszá' má' ki velünk!


én: - Az X bácsinak véres a vizelete.
Bea: - Az a baj, hogy engem ez egy idő után már nem tud érdekelni.

Egy hölgy otthagyta a pénztárcáját minden létező irattal a vizsgálóban. Húsz perc telefonálgatással kiderítettük a telefonszámát. Marcsi hívja, kicseng... kicseng... kicseng.
Marcsi rezignáltan felnéz: A telefonját hol hagyta el vajon?

Minden reggel megbeszéljük, hogy nem beszélünk csúnyán, de nap végére valahogy általában csak úgy röpködnek a lófaszok. Durván sok munka van, sok a beteg, és nem is könnyű esetek.
reggel nyolckor lerogyok a fotelba: Szabad már mondani az istenfaszát, vagy még korai?


Van egy erősen szociális férfibeteg, szedtünk neki össze ruhákat. Andi kikap a szekrényből egy farmerszoknyát.
Bea: - Mi van, transzvesztitát csinálsz belőle?
én: - Ramofixből neccharisnya...?


Andi: - Hát én mindjárt rosszul leszek itt!
Ibi: - Rosszul ne legyél már.
én: - Vagy legalább is ne itt.


Marcsi, Andi meg én kettőig voltunk aznap mind a hárman. Andi fél kettőkor távozott. Negyed háromkor összefutok Marcsival a folyosón, ő kötszert cipel, én egy néni pótebédjét viszem melegíteni.
Marcsi: - Te! Mit keresel te még itt?
én: - Távol álljon tőlem, hogy bunkó legyek a főnővérrel, de ugyanazt, amit te.


Bea éjjel ügyelt, reggel mire indult volna haza, elkezdett szakadni az eső. Esernyő híján visszajött a nővérszobába, hogy vár egy picit. Öt perc alatt három kattant ember támadta be.
Bea: Tudjátok mit? Én inkább vállalom, hogy hajat szárítok otthon!