Nagyjából már odatalálok épületen belül helyekre, de még mindig el bírok kanyarodni rossz irányba. Megyünk Zsuzsival valahova az alagsorban, én mennék tovább egyenesen, de Zsuzsi a jobb oldalamon már nekemsimulva jön.
Zsuzsi: - Évi, azért tollak, mert balra kéne fordulni.
én: - Ja, azt hittem, csak hozzám akarsz bújni.
Jött egy nagyon izmos és jóképű fiatalember vérvételre, én azonnal kikaptam Marcsi kezéből a papírjait.
én: - Hagyd csak, majd én leveszem!
Zsuzsi: - Én meg megyek vele, és legyezgetem az urat, ha ne adj isten rosszul lenne!
Zsuzsi: - Múltkor a büfében találkoztunk a tűzoltó fiúkkal. Egyik nekiment az Évinek, elnézést kért, ő meg mondta, hogy semmi baj, gyere még egyszer.
Marcsi: - Éééviii!
én: - De hát olyan szépek...!
Anita mindenkinek minden módon elmondta, hogy ő most tíz napig szabin lesz.
reggel indul haza: - Hát akkor sziasztok. Majd jövök. Huszadikán. Ami tíz nap múlva lesz.
Marcsi: - Na, anyám, húzzál haza innen!
Este facebookon beszéltünk, panaszkodtam, hogy zűrösek a betegek.
Anita: - Hát kitartást nektek, én akkor szabin vagyok ugye... de azért gondolok rátok. Puszi!
én: - Mi is sokat gondolunk rád...!
Anita: - Gondolom. Majd küldök nektek képeslapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése