Attila a héten nyaral, a Casanova meg tegnap elfelejtett bejönni dolgozni.
Misi tegnap délután: Reggel észrevettem, hogy egy kollégám sincs itt. Kiabáltam is utánuk: József, Attila!


Mára előkerült a Józsi gyerek.
Misi: - Na, ma már itt van ám a babád.
én: - Remek.
Misi: - Nem zavar, hogy úgy emlegetem, hogy a babád?
én: - De. Tudok ellene tenni valamit?
Misi: - Nem.


Jani rendszeresen nagy hévvel meséli, hogy a nagygépen ment a méret "föööl-le, föööl-le", mi ezen nagyon jól szoktunk szórakozni. Feljebb akarom húzni az ajtót, de nem megy. Ilyenkor kicsit le kell engedni, aztán föl. Följebb megy fél méterrel, megint elakad.
Misi bácsi: - Még nem jó.
én: - Nem érdekel.
Misi bácsi: - Tudod, úgy kell, ahogy a Jani szokta.
nézek bután
Misi bácsi: - Hát föl-le, föl-le...

Reggelre jött Jani meg Viki dolgozni, nyilván nagyon örültek a másiknak. Viki nekem anyázott, Jani Misi bácsinak. Megyünk ki, összenézünk.
Misi bácsi elröhögi magát: - Ezek kész vannak.
én: - Olyanok, mintha Morgó találkozna Dulifulival.

Jani elég egyszerű, de bír cuki lenni néha. Mindig az autója szereléséről regél.
Misi bácsi: - Nem biztos, hogy beleülnék abba a kocsiba.
Viki: - Főleg e mellé a faszfej mellé.
én: - De olyan kis lelkes...
Viki: - Nincs is jobb egy lelkes hülyénél...!


Van egy efo-s leány, akinek elég furák a fogai, Attiláék Hódnak hívják mert faszok. A csaj elég sokat legyeskedik Attila körül.
Misi úgy emlegeti, hogy az Attila hódolója.


Tegnapelőtt éjjel végig azon rinyáltam, hogy nem akarok bemenni reggel vizsgázni, mert semmi értelme, meg fogok bukni. Ehhez képest összehazudtam valahogy egy négyest, ezt a vizsga után világgá is kürtöltem.
tegnap este mesélem: - Kérdezte a nő, hogy melyik kötelező irodalom tetszett a legjobban. Nyilván egyet se olvastam. Mondtam, hogy az Ilona könyve, és elkezdtem rizsázni, hogy ne kérdezze meg, miért.
Misi bácsi: - "Fogalmam sincs, ugyanis egy betűt nem olvastam el az egészből." Mit szólt volna vajon?
én: - Hát... valószínűleg más hangulatú SMS-t írtam volna magának...


Reggel jövünk ki, mesélem Attiláéknak, hogy a vizsgán a közösségfejlesztésről kellett volna beszélnem, ehhez képest az ő falujukról meg nagypapám gyerekkoráról tartottam előadást.
Attila: - Milyen jó, hogy vagyunk. Elmondhattad, hogy bejönnek ide a parasztok...
Misi bácsi: - ... aztán osztják az észt folyamatosan.
Attila: - Na! Misi bácsi... viszonlátás.

én: - Ha egy napra kaphatna valamilyen szuperképességet, mit választana?
Misi bácsi rövid gondolkodás után: - Húszezres-gyártás.

én: - Melyik zseni rakta össze azt a raklapot?
Misi bácsi: - A Casanova.

Attila meg Misi szokás szerint a szexről beszélnek.
Attila kinéz az ablakon: - Annak a kiscsajnak is bekerülnék a lábai közé.
én: - Azt hiszem, én most távozom.
Attila: - Ne menj, Éva! Beszéljünk másról. Mondjuk a zenéről...
én: - Dugtál már zongorán?
Attila: - Szereted a szaxofon ízét?


Reggelizünk, Attila kirakja az asztalra a joghurtját.
megszólal: Eperjoghurt. Nyomokban nagymamát tartalmaz.


Az új kemencés srác, Józsi, elég fura bír lenni. Mióta cseppet sem burkoltan a tudtomra hozta, hogy szeretne megdugni, Misi folyamatosan vele szekál.
Misi: - Tudod, miben hasonlít a Wilkinson penge meg az új kollégám?
én: - Na?
Misi: - Mind a kettő józsilett.


Misi bácsi: - Még itt van az Attila spréje, ittfelejtette.
én: - Adsza', visszaviszem neki.
Misi bácsi: - Várjál. Itt az enyém, ezt adjuk vissza neki, ebben kevesebb van.


Misi bácsi szétpakolja két tálcára a téglákat, amiket át kell vinni, elindul a kemence felé, legyint, visszajön az asztalhoz, elkezdi átrakni az összes téglát egy tálcára.
én: - Mit csinál?
Misi bácsi: - Szólni akartam a Józsi gyereknek, hogy segítsen átvinni, de aztán úgy gondoltam, inkább mégse...


Misi rázza a füle mellett a flakon vizet.
én: - Meg merjem kérdezni, mit csinálsz?
Misi: - Hallgatom a vízhangot.


Sikítva röhögök.
én: - Misi bácsi, hallotta a Misi legújabb poénját?
Misi bácsi: - Nem. Jobb is.


hirtelen akarok rákiabálni Misire, ez lesz belőle: Micsi misinálsz?!


Egy orrszarvúbogarat már kétszer kilakoltattam a csarnokból, harmadjára is látom, hogy mászik befele.
én: - Ez szopat engem?
Viki: - Éva, fogadd örökbe, hát nem látod, hogy megszeretett?

Misi bácsi: - Van a tévében valami új film. Kuzey és Güney.
én: - Hogy mi?
Misi bácsi: - Kuzey és Güney. Ez a neve a két faszinak. Van egy csaj, azt is furcsán hívják.
én: - Mi a neve?
Misi bácsi: - Nem tudom, de én azt hittem, hogy Zsemle... (a google szerint Cemre Çayak)

én: - Hol a Viki?
Misi: - Nem tudom. Örülök, ha tíz percig nem látom.


Misi: - Miért kérded?
én: - Mert kéne a Viki.
Misi: - Én nem vagyok jó? Miért kéne? Titok?
én: - Egy tampont szeretnék tőle kunyerálni. De ha tudsz segíteni, tőled is elfogadom.
Misi: - Jaj, csacsi kislány, hát miért nem hozzám jössz egyből, mindig van nálam négy-öt.


Az Öreg megint kiakadt, hogy a gépek papírjait normálisan kéne tölteni, nem csak páróránként random beírogatni.
Misi bácsi: - A 9-es most indult el, hát eddig mit írtam volna be?!
Öreg elmentében visszaordít: - Jól van, Misi, ne magyarázd meg. Látom, mit csinálsz!
Misi bácsi morog: - Az a baj, hogy amibe belekötöttél, azt kurvára nem láttad...


Van pár új ember egyszerűsített foglalkoztatással nálunk. Némelyikük elég fura.
Viki: - Ki ez már megint?
Attila: - Ő is EFO-s.
Viki: - Ez nem EFO-s, bazmeg, hanem szefós.

Misi bácsi szerda éjjel nagyon álmos volt, fogadkozott, hogy egész nap aludni fog, csak jussunk már haza. Csütörtök este megyünk be a gyárba.
Misi bácsi: - Nem tudtam eldönteni, hogy szerda van vagy csütörtök, de aztán kisilavizáltam, hogy szerdának kell lennie.
röhögök
Misi bácsi: - Mi van?
én: - Ja, hogy nem viccel? Csütörtök van.
Misi bácsi: - Tényleg?
én: - Mi van, túlaludta magát?

Misi bácsi nyújtja felém a flakon vizét, kérdőn néz.
én: - Ne.
Viki: - Mit ne?
én: - Tegnap körbelocsolt.
Viki: - Milyen indíttatásból?
Misi bácsi: - Hát... felmelegedett a szódám.

Misi: - Gonosz vagy.
Viki: - Igyekszem.

Az "enyhe" pókfóbiám miatt Misi bácsi az elmúlt két évben kicsivel több pókot ölt meg/rakott ki, mint szeretett volna. Az ebédlőben vagyunk.
Rami a folyosón felsikolt: - Bazmeg, mekkora pók!
kimegyek megnézni
én: - Jéézusom! Ez nagyon durva. Misibácsiiiii!
Misi bácsi határozottan: - Nem.

Tegnap délutánoztam Janival, aki eléggé fasz volt. Ma délelőtt Misi sajtolt, délután Jani folytatta.
Misi bácsi: - Mire a Jani jön, vissza fogom állítani alaphelyzetbe a gépet. Nem kell, hogy neki is fel legyen gyorsítva. Meg a por is hadd folyjon csak neki.
Misi: - Én meg beírok nyolcszázat, hadd kapjon idegbajt, hogy elcseszem a normát.
csodálattal nézek rájuk: - Ilyenkor annyira szeretlek titeket...!


Viki három milliméteres vackokat válogatott.
elé állok vigyorogva: - Egyre jobb melóid vannak...
Viki: - Ne is mondd! Igazából le is szophatnám magam, ugyanilyen jó lenne...


Misi: Évike, lenne egy kérésem. Vagyis igazából kettő, de a másodiktól elpirulnál. Bár... ahogy most így nézel rám, lehet, hogy én pirulnék el.

Viki: - Éva, komolyan mondom, hogy ölj meg!
én: - Neeem. Olyan jó nézni, ahogy vergődsz.


Ritkán van olyan, hogy Misi bácsi elsőre jól megírja a munkalapját. Ma én is háromszor kezdtem újra, mert valamit mindig elcsesztem. Ő odajön, az asztalon két összegyűrt papír.
Misi bácsi: - Ez mi?
én: - Maga a példaképem és elkezdtem a nyomdokaiba lépni.


Kapkodni kellett, de nekem el kellett volna mennem "sóért", Misi bácsi meg épp készült átvinni a mintákat.
nyújtom felé a sós dobozt: - Van három perce?
nyújtja felém a mintákat: - Van öt perced?

Öreg: - Éva, nagyon jó lenne, ha be tudna jönni szombaton.
én: - Bejövök szívesen, csak az a baj, hogy akkor a fürgések később nem fognak engedni minden nap jönni, mert ugye nem lehet túlóránk.
Öreg: - Mi az, hogy nem lehet?
én: - Nem tudom, de csak annyit jöhetünk, ahány munkaóra van a hónapban. Azt mondták, a törvény így szabályozza.
Öreg: - Baszok én a törvényre!


én: - Este majd beledumál egy kicsit a vezetési stílusomba?
Misi bácsi: - Nem azzal lesz a baj, hanem hazafele el fogsz tévedni.
én: - Neeemmm fogok eltévedni! Vagy de? De most komolyan, nem tudok nagyon eltévedni, nem?
Misi bácsi: - Nagyon nem. Kicsi az ország.

én: - Nem szeretem, ha valaki sokat pofázik.
S. Rami: - Akkor mellettem mit élsz át?
én: - Te nem idegesítesz. Tehát amikor beszélsz, így nem érzem azt, hogy pofánbasználak.
S. Rami: - Hm, Évi, te aztán tudsz bókolni!

Múlt héten fogyatékos ovisoknál voltam gyakorlaton, azóta beteg vagyok. Ma délutánra úgy berekedtem, hogy alig értettek.
Misi bácsi: - Mi van már, énekeltél az éjjel?
én: - Nem, hanem múlt héten taknyos kiskölykök nyalogattak.
Misi: - Hát miért engedted nekik?
én: - Most mondjam azt egy ötévesnek, hogy ne adjon puszit? Arról nem tehet a Down-kóros kissrác, hogy ha ő megpuszil, a telekszomszéd is nyálas lesz.


A Bóbitáról beszélünk.
én: - Nagyon gáz, de nekem tizennyolc évembe került, mire rájöttem, hogy nem úgy van, hogy "törpekirályfi a lánya", hanem "törpekirály fia-lánya".
Misi öt másodperc döbbent csönd után: - Baaazmeg! Most fényt gyújtottál az agyamba!