Aranyköpéseink :)

Misi bácsi elindul, hogy megnézi, Attila hogy jelöli a mintákat. Fogja, ránéz, legyint, aztán kidobja a francba. Nézek meglepve.
Misi bácsi: Mi van? Ha nem tudom, nem felejtem el!


Rosszul csukódott az ajtóm, Misi bácsi nekiállt szerelni.
Misi bácsi: - Háát, nem lett sokkal jobb.
én: - De legalább csak kicsit lett szarabb.


Misi bácsi három perce áll, bambán bámul a mintagyártásos papírra. Melléállok vigyorogva.
ő: - Na?
én: - Semmi. Csak imádom, mikor ilyen okosan néz.


Misi: Évi, szerintem azért kaptál gitárt karácsonyra, mert egyrészt amíg játszol, addig se beszélsz, másrészt a "zenéd" elüldözi az állatokat.


Misi: Szerintem faterod el fog jutni odáig, hogy "ne gitározz már! Inkább hozz két macskát!"


(Misi írt nekem/rólam egy dalt.)


Mi ketten képesek vagyunk úgy dolgozni, hogy ne legyen alattunk hét kiló por meg mocsok, a többiek általában nem.
Misi bácsi Misire mutat, aki körül minden hófehér a portól: Hát nézd meg! Ilyen emberek dolgoznak itt...


Misi még nyáron mesélt nekem először egy elég elcseszett faviccet, azóta többször felújította. Ma megint ellőtte egy kicsit kicsavarva.
én: Misi, körülbelül fél éve meséled nekem ezt a viccet. De nem is ez a baj, szívem, hanem hogy még mindig röhögsz rajta!


Misi: - A Kristóf (unoka) nagyon okos gyerek. Már most annyi esze van, mint nekem.
én: - Akkor annyira nem is okos...


Misi: - A karácsonyi buli után én vittem haza a két Attilát.
én: - Huhú. Hánytak?
Misi: - Csak az Attila1. Lehúzódtunk a körgyűrűn, ő ott szépen elintézte, visszaült. Lehúztam az ablakokat, legyen neki friss levegő. Mentünk tizenkét kilométert, hátulról megszólalt az Attila2: honnan jön ez a huzat? Ő akkor érezte meg.


Ehhez ismerni kell a székely meg a fiát.
Misi: Mondok egy viccet. Az öreg székely felmegy Pestre. Egyszer csak jön egy villamos, látja, hogy rajta ül a fia. Le is köszön neki a gyerek: jó napot, édesapám! Erre az öreg székely: tudom, fiam, felém dől a fa.


Misi: - Karácsonykor a Tündi sütött egy tortát. Ott volt az asztalon, de senki nem mert belőle vágni, olyan szép volt. Végül is én kérdeztem meg: Ki szel, Tünde?
én: - Én vagyok a hülye, hogy azt hittem, normális beszélgetést kezdeményezel....