Aranyköpéseink :)

Misi tanul facebookozni, a ki mit lát kérdéssel még akadnak gondjai. Akármit kérdez, azt példákkal teszi.
Misi: - Ha a Misi bácsi nekem nem ismerősöm, csak neked, akkor látja-e, hogy én az Attilának kirakok egy képet?
én: - Imádom, hogy ilyen szemléletesen tudsz kérdést feltenni.
Misi: - Csak azért, hogy én is megértsem, mit akarok.


Iszonyat ostoba faviccekkel szórakoztattuk egymást, meg persze azok mutációival, amiket végképp csak mi tartottunk viccesnek.
Misi: - Ezt mondd el Misi bácsinak is.
én: - Á, nem értené.
Misi: - És nem feltétlen ő lenne a hülye...


Az ebédlőben véletlen elkaptam (-tunk a két Misivel) egy új kannibál diákfiút, és megírattam vele azt a munkalapot, amit a mi új fiúnkkal akartam, mert nem ismertük fel. Erre este jöttünk rá, amikor el akartam kérni a srácunk munkalapját, mire mondta, hogy azt se tudja, mi az. Zokogva röhögtünk.

én: - De basszátok meg, hát direkt megkérdeztem, az a gyerek-e az!
Misi bácsi: - Hát azt hittem!
én: - Maga az egyetlen, akiben megbízom, erre átbasz...!
Misi: - Bennem nem?
én: - Hát nem feltétlen...

én: - Odamentem az odaáti sráchoz bocsánatot kérni. De már biztosra mentem. Úgy kezdtem, hogy ne haragudj, veled írattunk papírt?
Misi bácsi: - Nem? Akkor gyere, írj te is egyet gyorsan!

én: - Azt képzeljétek el, amikor odaát leadta a munkalapot, ami teljesen máshogy néz ki, mint az övék, beleírva a mi gépünk, a mi gyártmányunk.
Misi: - Biztos megkérdezték tőle, ezeket honnan szedte.
én: - "Hát az ebédlőben mondta egy fura kislány meg két bajszos bácsi."

Misik a következőnél szállnak le a buszról.
én: - Akartam csinálni csoportképet. Jajmár, elfelejtettem.
Misi bácsi: - Majd holnap. Igaz, akkor nem fogunk így vigyorogni.
Misi: - Ne félj, az Évi úgyis csinál megint valamit...