Van egy tök demens betegünk, aki fél délelőtt üvöltözött, hogy haló, haló. Járkáltunk hozzá nyugtatgatni, akkor volt két perc csönd. Visszaérek a nővérszobába, leülök.
kintről: - Halóóó!
Bea: - Jó, most megyek én.
én: - Szerintem csináljunk egy táblázatot, és ötpercenként írjuk be magunkat, hogy ki mikor megy.
Halljuk a folyosóról a beszélgetést:
ő: - Halóó!
Lilla: - De drága, nem telefon ez...!
én: Bea, én nem akarok beleszólni, de ha már ennyire kéri a Halót, nem adhatnánk neki tényleg?
Marcsival sztereóban kezelünk, ő közben viccelődik.
betegek röhögnek
Marcsi: - Vagy fejezzem be a humorkodást?
én: - Ne, tök jó! Néha úgy érzem, hogy a főnővérem egy személyben Hacsek és Sajó.
én a munkaidőm lejárta után két és fél órával: - Jaj, vigyázzon, le ne essen az ágyról!
demens2: - Miért?!
én: - Azért, kedves, mert agyvérzést kapok!
Este hatkor adtuk át az osztályt Ibinek. Elregéltük a napunkat ágytologatással, halóval, sok pisivel, felmosással, csavarlopással, ágyszereléssel, mindennel.
Ibi sír a röhögéstől: Muppet shoooow!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése