Mióta állandósként melózom, nem Misi bácsival vagyok, így néha kénytelen vagyok ottfelejteni magamat a műszakjában. Ilyenkor a téblábolás mellett azért be szoktam neki segíteni. Sajtolok, jön oda hozzám.
Misi bácsi: - Mi ez a négy selejt? Amíg nem jöttél, egyet se dobtam ki!
én: - Figyelj, baszki, rosszul kezdted! Ilyenkor azt kell mondani, hogy jé, milyen ügyes vagy, Évike, hogy lesajtoltál kétszáz darabot!

Nagytakarítunk a gyárban. Porszívózok.
Öreg: - Éva, ott az asztal alatt még ki kéne szívni.
letérdelek, hogy be tudjak nyúlni
Öreg: - Azért nem kell térden állni!
Attila: - Vicám, ha azt mondják, hogy szívjál, nem kell ám azonnal letérdelni...


Felmosunk.
én: - Atti, ezt az aknafedelet nem kéne egy ronggyal letörölni?
Attila: - Tudod mit, Évike? Szopjon le az az aknafedél!


Viki-Misi ablakot mos, arra jár az Öreg.
Misi az Öregnek: - Jó lesz így?
Viki: - Jó lesz!

Egy raklapot negyedik nekifutásra sem tudok betolni a helyére, ahova amúgy nagyon bőven beférne. Misi bácsi fogja a fejét, Viki nagyon röhög.
Viki: - Misi bá! Vezetni már egész jól megtanította, lassan kezdjenek el békázni is, jó?

Két órán keresztül aggattam ki a gyárban a karácsonyi díszeket. Végzek, beszélgetünk. Misi bácsi elindul ki szünetre, elsétál az összes dekoráció mellett.
én: Nem-nem-nem! Nem! Most visszajössz, megnézed az összes fiszfaszt, és elmondod, milyen szépek én pedig milyen ügyes vagyok!

Viki odajön, arcomba tolja a telefonját. Videó, virágok nyílnak ki egymás után szép zenére, majd hirtelen egy fasz 'nyílik ki'.
én: - Ezt honnan szedted?
Viki: - Barátnőm küldte.
én: - Furcsa barátaid vannak neked is. ..


én: - Misibácsiii, szerinted ez a műanyag tányér mikrózható?
Misi bácsi: - Persze. Egyszer minden mikrózható.


Péntek, műszak vége. Viki pakol a táskájába, Misi bácsi áll az asztalunknál, Misi mögötte öt méterrel csomagol.
Viki elnéz a két Misi irányába: - Na viszlát, faszfej! (Misibára néz) Gondolom egyértelmű, de szólok, hogy nem magának mondtam...

Kicsivel hamarabb kell betanulnom Viki mellé, mint azt terveztük, nálam jobban csak az Öreg pánikol. Viki közli, hogy elmegy kemencét rakni, hátul megtalálom, ha van valami.
rá három percre jön vissza: Kicsim, kövess kérlek, mert az Öreg azt parancsolja, hogy tapadjunk egymáshoz.

én: - Min nevetsz?
Misi: - Rajtad.
én: - Tudod mit? Nevessél!
Misi: - Hanem? Arassak?


Attila próbál becsomagolni pár cuccot, kevés sikerrel.
Öreg: - Éva! Légy szíves, rakd be az Attilának.
Attila: - Nem lehetne fordítva?

Három hete nem ragasztottunk tízes hálót, ma jött el a pillanat, hogy a raklapon a maradék alkatrészeket lecsomagoltattuk a Misivel és kibasztuk az udvarra, a sablonokat elpakoltuk, stb. Nem telt el egy óra, jött Gábor, hogy kell még tízes háló. Elmondtam Vikinek.
Viki: - Ez szopat minket?
én: - Még nem mondott semmi konkrétat. Azt mondta, még letisztázza, hogy pontosan mi van.
Viki: - Ja, akkor semmi baj, általában mire ő valamit letisztáz, az egy-két hónap.

Viki: Cicám, figyelj oda, hogy egyenesen pakolj a raklapra, mert az előző ne tudd meg, milyen ferde volt. Mondtam a Misinek, hogy kurva gyorsan csomagolja le, mielőtt meglátja az Öreg és velem pakoltatja át azt a száz darabot, mert akkor téged kizsigerellek.

Viki: Éjjel a Géza folyamatosan beszélt hozzám. Már négy centiről hallgattam, minden figyelmemmel néztem a száját, éreztem, ahogy megszűnik a külvilág összes zavaró tényezője, és baszd meg, így sem értettem egy szót se. Mondom nekem még három percig koncentrálnom kell, elájulok.


Most Viki mellett vagyok.
Viki 10 órakor: - Éva, szünet.
én: - Jó, mindjárt, ezt a tíz darabot már berakom.
Viki: - Fiam, azonnal abbahagyod! Normális ember 9.55-kor eldobja a kesztyűt!

én: - Egyszer elmehetek veled gombászni?
Misi bácsi: - Ha tudsz kulturáltan viselkedni egy erdőben. Mármint nem átesni dolgokon... Meg nem pofázni... Tehát nem.


én: - Sose ittam még tequilát.
Misi bácsi: - Én se.
én: - És finom?

A gyárhoz vezető kis utca tele van kátyúval. Van egy viszonylag nagy, amibe valahogy mindig bele sikerül mennem. Tegnap este Misi bácsi belenyúl a kormányba, kikerüljük.
én: - Kösz.
Misi bácsi: - Bocs, de láttam, hogy megint keresztül fogsz rajta menni, és akkor kénytelen lettem volna ordítozni.


Vettem olcsó pezsgőtablettát, nem kellett volna.
Misi bácsi: - Mi ez már megint az üvegemben?
én: - Láttam, hogy a te citromos lötyid már elfogyott, szóval átöntöttem bele az enyémet... mert... annyira rossz, hogy nem bírom meginni.

Viki: - Ne ebből a dobozból vegyél!
én: - Miért?
Viki: - Mert ez már nagy, ne keverd össze az előzővel.
én: - Már az előző is a nagyból volt.
Viki: - Ja, hát akkor meg szóljál rám, hogy ne pofázzak bele a dolgodba.

Toncsi: - Szeretnék cica lenni. Aludnék meg ennék egész nap, tudnám nyalogatni a saját puncimat, félévente egyszer menstruálnék...
én: - Apró ellenérvként felhoznám, hogy a fiúcicáknak tüskés a kukija...

A hétre Viki megkapott maga mellé. Dél, szünet.
Viki: - Megyek az automatához, kérsz valami kaját?
én: - Nem, köszi.
Viki: - Ne mondd már, hogy nem vagy éhes!
én: - Nem vagyok.
Viki: - A nap se süt, lámpa se ég... miből táplálkozol?!
én: - A belőled áradó pozitív energiákból.
Viki: - Hát akkor, csibém, jövő hétre éhendöglesz.


Ülünk az ebédlőben, Ferike (odaáti gyökér, imádjuk amúgy) elkezd a telefonján videót nézni.
én: - Azt most lehalkítod!
Ferike: - Mert?
Viki: - Mert kettétöröm azt a szart.
Ferike: - Várjatok csak, rakok be Kis Grofót.
én: - Akkor előtte tényleg adj búcsúpuszit a telefonodnak.


Kicsit gagyi a telefonom, plusz a hangszórója sem működik már.
Ferike: - Inkább lejátszom az Évike telefonján, az olcsóbb, mint az enyém, azért nem olyan kár.
én: - Én lepődnék meg a legjobban, ha te ezen bármit le tudnál játszani.
Ferike: - Alkalmas ez a telefon bármire?!
Misi bácsi: - Nem is értem, egy telefonnak a telefonáláson kívül miért kell bármire alkalmasnak lennie?!
én: - Ezt most úgy mondod, mintha telefonálni lehetne vele.


Viki: Géza! Még egy ilyen megmozdulás, és letépem a bajszát, aztán fölragasztom a homlokára!


Vikivel délelőttből mentünk vissza éjjelre, én tudtam délután aludni két órát. Kaptak feliratos muffinokat.
Viki: - Látod, ha nem aludtál volna két órát, most mindenkinek két ilyen jutott volna.
én: - Viszont ha aludtam volna négyet, akkor meg egy nagy lófasz.


Misi: - Jaj, a Vikié szívecskés!
Viki: - Persze, hogy az! A tiéden meg azért vannak csillagok, mert úgy dolgozol... mint... az égen a csillag!


(Délelőtt Attila megpróbált bemászni a villanyórához, hogy leolvassa, de a nagy hasától nem fért be. Szólt Misinek, ő bemászott, viszont nem látta a számokat.)
Viki: - Nem neveket kellett volna ráírnod, hanem ilyeneket, hogy köcsög, meg buzi, és akkor mindenki választhatott volna. Az Attilának kellett volna egy nyalógépes.
Misu: - Az Attiláéra az kellett volna, hogy dagi.
én: - És a tiedre mit írjak? Vaksi?


Ugye most nem Misi bácsival vagyok. Megyek az ebédlő felé, lóbálom az üvegem, kicsúszik a kezemből, és jó nagy ívben bebaszom magam elé az ebédlőbe. Felveszem, előveszem a két energiaitalt, egyiket nyújtom Misi bácsinak, véletlen az ölébe dobom.
Misi bácsi: Annyira hiányoztál...!


Géza beszédét még mindig nem értjük teljesen.
Géza: - *hadar valamit*
Misi: - Mittessék?!

Éjjelesek vagyunk, nincs az Öreg, szóval nagyon örültünk, hogy reggel időben el tudunk jönni. Ehhez képest én már nyolc perce álltam Viki mellett, Misi bácsi először Misivel pofázott, aztán Attilával, aztán még a Nénivel is nekiállt. Végre jön felénk.
én: - Na végre! Még a Vikivel is akarsz esetleg beszélgetni, vagy elindulunk hazafelé?
Misi bácsi: - Tényleg, Viki, mesélj már valamit!