Aranyköpéseink :)

A hétre Viki megkapott maga mellé. Dél, szünet.
Viki: - Megyek az automatához, kérsz valami kaját?
én: - Nem, köszi.
Viki: - Ne mondd már, hogy nem vagy éhes!
én: - Nem vagyok.
Viki: - A nap se süt, lámpa se ég... miből táplálkozol?!
én: - A belőled áradó pozitív energiákból.
Viki: - Hát akkor, csibém, jövő hétre éhendöglesz.


Ülünk az ebédlőben, Ferike (odaáti gyökér, imádjuk amúgy) elkezd a telefonján videót nézni.
én: - Azt most lehalkítod!
Ferike: - Mert?
Viki: - Mert kettétöröm azt a szart.
Ferike: - Várjatok csak, rakok be Kis Grofót.
én: - Akkor előtte tényleg adj búcsúpuszit a telefonodnak.


Kicsit gagyi a telefonom, plusz a hangszórója sem működik már.
Ferike: - Inkább lejátszom az Évike telefonján, az olcsóbb, mint az enyém, azért nem olyan kár.
én: - Én lepődnék meg a legjobban, ha te ezen bármit le tudnál játszani.
Ferike: - Alkalmas ez a telefon bármire?!
Misi bácsi: - Nem is értem, egy telefonnak a telefonáláson kívül miért kell bármire alkalmasnak lennie?!
én: - Ezt most úgy mondod, mintha telefonálni lehetne vele.


Viki: Géza! Még egy ilyen megmozdulás, és letépem a bajszát, aztán fölragasztom a homlokára!


Vikivel délelőttből mentünk vissza éjjelre, én tudtam délután aludni két órát. Kaptak feliratos muffinokat.
Viki: - Látod, ha nem aludtál volna két órát, most mindenkinek két ilyen jutott volna.
én: - Viszont ha aludtam volna négyet, akkor meg egy nagy lófasz.


Misi: - Jaj, a Vikié szívecskés!
Viki: - Persze, hogy az! A tiéden meg azért vannak csillagok, mert úgy dolgozol... mint... az égen a csillag!


(Délelőtt Attila megpróbált bemászni a villanyórához, hogy leolvassa, de a nagy hasától nem fért be. Szólt Misinek, ő bemászott, viszont nem látta a számokat.)
Viki: - Nem neveket kellett volna ráírnod, hanem ilyeneket, hogy köcsög, meg buzi, és akkor mindenki választhatott volna. Az Attilának kellett volna egy nyalógépes.
Misu: - Az Attiláéra az kellett volna, hogy dagi.
én: - És a tiedre mit írjak? Vaksi?


Ugye most nem Misi bácsival vagyok. Megyek az ebédlő felé, lóbálom az üvegem, kicsúszik a kezemből, és jó nagy ívben bebaszom magam elé az ebédlőbe. Felveszem, előveszem a két energiaitalt, egyiket nyújtom Misi bácsinak, véletlen az ölébe dobom.
Misi bácsi: Annyira hiányoztál...!


Géza beszédét még mindig nem értjük teljesen.
Géza: - *hadar valamit*
Misi: - Mittessék?!