2016. január 9., szombat

Attilával meg Misivel ma is melóztunk, én tegnap csináltam magamnak mára ajándékba egy tok plusz lapkát, és hogy senki ne keverje el, odacsesztem Attila asztalára.
reggel Attila odamegy, elordítja magát: - Ez mi a lófasz itt?!
én: - Azt én raktam oda és már hozom is el.
Attila: - Ja, jó. Akkor nem állok neki kurvaanyázni.


Adok Misinek cukorkát.
Misi: - Cukros néni! Ezt azért kapom, mert akarsz tőlem valamit?
én: - Igen.
Misi: - Komolyan? Akarsz tőlem valamit?
én: - Hogy békén hagyj.


én: - Misi, én már azon a szinten vagyok, hogy a múltkor ültem otthon a konyhában, elkezdett csipogni a mikró, én meg egy ezredmásodpercig azt hittem, hogy tolat egy targonca. A konyhánkban, baszd meg!
Misi: - Van még abból a szerből...?


én: - Nem tudok beszélni, mert fáj a torkoooom!
Misi: - Én nem is szeretek beszélni.
én: - Akkor sokat szenvedhetsz, ugyanis állandóan pofázol.
Misi: - Két nő van ebben a kibaszott gyárban, de mind a kettő olyan kurva őszinte!


Én szoktam elmenni munkalapért.
Misi: - Hoztam neked munkalapot. Most én vagyok te, te meg a Misi bácsi. Cserepszere... ööö... szerepcsere!
én: - Mit mond a beszédhibás gólya?
Misi: - ???
én: - Cselep-cselep!


én: - Misi, baszd meg, én régen nem voltam ilyen kretén, csak mióta ismerlek!
Misi: - Elrontottalak?
én: - Ez nem elrontás, én örülök neki!
Misi: - A Viki már kevésbé.


Misi énekelni kezd: - Rohan az idő, elmúlik a nyár...
én: - De nagyon szeretem Koncz Zsuzsát!
Misi: - Én is!
én: - Megdugnád, mi?
Misi: - Évi, hagyjál már! De amúgy igen.
én: - Gondoltam. Őt még én is...


Rá tíz percre nem indul a nagygép (azon volt ma), hiába nyomogat összevissza mindent, nem megy. Odamegyek, megcsinálom neki.
Misi: - Na, jó, tied a Koncz Zsuzsa.
én: - Tied meg a Bródy.


Misi: - Fel fogok adni egy hirdetést: jóképű úr keresi azt az intelligens, ápolt, színházba járó hölgyet,...
én: - ...akinek szűk a pinája!
Misi, miután magához tér a sokkból: - Én azt mondtam volna, hogy aki leszop, de tudod mit? Ezt is beleírom!


Misi: - De Évi, miért mondod azt magadra, hogy suta vagy meg szerencsétlen, amikor látom, hogy nem vagy az?
én: - Életem, az, hogy veled közvetlen vagyok meg normális...
Misi: - Ezt nem úgy hívják...


Misi: Mutass nekem egy embert rajtunk kívül, aki szerint ez normális, amit mi csinálunk. Hát még a Misi bácsi is furán néz ránk, baszki!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése