Aranyköpéseink :)

Misi: - A Viki letiltott a karácsonyfa díszítéséről.
én: - Mit műveltél?
Misi: - Fogtam egy olyan pálcát, amit te csináltál, felállítottam egyenesen, aztán aláfüggesztettem két arany diót. Akkor azt mondta, most hagyjam abba.


én: - Új a pólód?
Misi: - Aha. Márkón vettem. Márkópóló!
ránézek Misi bácsira: - Megengedi, hogy megüssem?


Dávid eszik, közben ordít.
morgok: - Nem zavarja vajon, hogy kilóg a szájából egy karéj kenyér?
Misi: - Lóg a szájából a vicsora. Úgy értem vacsora.


Az üzem egyik felében lapkáztunk, az óra a túlsó falon van, elég messze.
én: - Jéé, ellátok az óráig!
Misi bácsi: - Ellátsz az orromig?


Volt itt még nyáron pár hétig egy balfasz lakatos bácsi.
Misi bácsi: - Az a vékony téglából napi száz selejtet biztos csinált. Amit nem tört el, azt szétbaszta a tolómérővel.
Misi: - Ja. Persze, nekünk is van 3-4 darab selejtünk... ha az Évike segít akkor 7-8.


Misi egész éjjel azon agonizált, hogy reggel Viki ki fogja nyírni, amiért szabin volt és itt hagyott minket a sok melóval.
Misi: - Négy óra van. Másfél óra múlva már halott leszek.
én: - Lehet, hogy már annyi se.
Misi: - Nem tudnál valami biztatót mondani?
én: - Nem biztos, hogy megöl.
Misi: - Tényleg?
én: - Ja. Lehet, hogy élve temet el.
Misi: - Ez a kisugárzás, ami belőled jön, bazmeg....


én: - Ha pozitív gondolatokat vársz, akkor ne hozzám gyere.
Misi: - Igaz, én vagyok az optiMiska.


Misi kapott tőlem karácsonyfadíszt, azt akasztgatta a fülére. Megpróbálta az orrára is, nyilván nem ment.
én: Az kéne, hogy egy gondolat szöget üssön a fejedbe, arra rá tudnád lógatni. Jééézusom, ez majdnem olyan szar volt, mintha te mondtad volna!


S. Ramival emlegetjük a múltkori idegesítő srácot.
S. Rami: - Ha az még egyszer idejön, és beszélgetni akar velem, kiütöm.
én: - Velem biztos nem akar majd beszélgetni.
Brigi: - Miért?
én: - Azt hiszem, nem loptam be magam a szívébe.
Brigi: - Hogyhogy?
S. Rami: - Mondjuk ki: az Évi tajparaszt volt.