Reggel Marika adja át a műszakot. Mondja, hogy egyik néni egész éjjel alig bírt aludni.
Marika: Reggelre olyan szépen bealudt, hogy nem volt szívem felébreszteni a lázmérővel. Szóval kézrátétellel megállapítottam, hogy 36,5 a hője.


Az ételallergiákat vérből nézik, a kozmetikumokat és egyéb környezeti cuccokat meg úgy, hogy az allergéneket felragasztják a beteg hátára. Egy hölgy a telefonban mindenképp a ragasztásos módszerrel akar magának ételallergia-tesztet.
Marcsi: De értse meg, én nem tudok ételeket pakolni a hátára!

Van egy demens nénink, aki mindig kitépett magából valamit, így le kellett kötni a kezeit.
Lilla: - Megint kepeszt a néni.
Bea: - Úgy bírom ezt a kepeszt szót.
Lilla: - Az Ibolya hogy is írta az átadóba...? Ja igen! "Kényszeres mozgások figyelhetők meg."
Bea: - Szerintem ha az Ibolyát lekötnénk egy hétre, ő is kényszeresen mozogna.


Reggel vérnyomást mérek, nem szeretem, ha elkolbászolnak a betegek addigra. Jövök ki a nővérszobából, egyik bácsi jön szembe velem.
én: - Hova?
bácsi: - Sehova...?
én: - Jó válasz.

Bea szeretne venni valami gyógynövényes cseppet.
Bea: - Ez alkoholos?
Andi: - Igen. De az nem baj! Én is szedem, és semmi bajon tőle.
én: - Végül is nekem sincs semmi bajom a jégertől...


Tanulok vért venni, egyszer (a saját anyámtól) már vettem is sikeresen.
Ibolya: - Jövő hétfőn megkérek majd valakit, hogy vegye le a vérem.
én: - Leveszem én.
Ibolya: - Na, szuper!
én: - Nem, Ibi, én csak vicceltem.
Ibolya: - A lófaszt vicceltél! Te veszed le!


Beteghordó visszahoz egy leesésre hajlamos nénit ágyastul.
Gábor: - Na, nem rakom vissza az ágyra a rácsot, mert 11-kor újra elviszem.
Zsuzsi: - És akkor 11-ig te állsz ide mellé...?

Andi facebookozik.
felolvas egy cikkcímet: - Egy hőmérővel kiderítheted, hogy van-e probléma a pajzsmirigyeddel.
Évi: - Esetleg úgy, hogy fogsz egy hőmérőt, és elsétálsz vele egy endokrinológushoz.


Évi felsóhajt: - Nehéz dolog a szerelem...
semmi reakció
Évi: - Nem...? Nem?! De.


Zsuzsit metszés közben szemen találta egy ág.
Zsuzsi: Kérdezte a szemészeten a doktornő, milyen vastag volt az ág. Hát mondom nem néztem meg. Pedig elég közel volt...


Lillának (is) nehéz napja volt. Délután egy óra, Lilla bámul egy lázlapot.
Évi: - Lilla, tudjál róla, hogy délután az X nénihez még jönni fog az Y doktornő, oké?
Lilla negyven másodpercig nem reagál.
Lilla: - Évi. Ne haragudj. Ki fog jönni? ... És kihez?


A másodikon az OMSZosok egy hordággyal már harmadszor nem tudtak beszállni a liftbe. Megígérte nekik egy srác, hogy ő még most felmegy az ötödikre, de visszaküldi nekik. Ötödiken nyílik az ajtó, ott áll egy beteghordó egy hordággyal.
beteghordó: - Jöhetek?
srác: - Gyere, de arra készülj fel, hogy a másodikon a mentősök fejbelőnek.

Andi: - Zsuzsi, nézd már meg, szerinted mi ez a szememen?
Zsuzsi: - Andi, baszd meg, azért mert takarítottam a szemészeten, nem doktoráltam le!


Az ambulanciáról oda szokták küldeni a betegeket hozzánk, hogy vegyük le a kötésüket, majd jönnek megvizsgálni. Erre általában sokat kell várni. Jön ma egy visszajáró néni.
Anita: - Csücsülj be a kezelőbe, lebontom a kötést... aztán tudod te már a menetrendet.
Évi morog: - Sátor, hidegélelem, mobilvécé...


Marcsi: - Hogy hívják azt az urat? Somlai...? Somkúti...? Somogyi? Valami Som... Som...
éneklek: - Somvirág, somvirág!

A betegek hűtőjének ajtajára ki van írva, hogy csak névvel ellátott élelmiszert lehet berakni, de soha senki semmire nem írja rá a nevét. Zsuzsi kitalálta, hogy írunk egy papírt a tetejére is.
Zsuzsi: - Hogy írjam?
én: - Valahogy aranyosan...
Zsuzsi: - "Kedves Betegeink! Legyenek kedvesek ráírni a kibaszott nevüket..."

Reggel mentem volna mosdatni, de a néni ágya körül minden málnaszörpös volt. Megkértem Zsuzsit, hogy mosson fel. Jövök ki mosdatás után.
én: - Zsuzsikaa. Most meg én mászkáltam össze mindent a kis tornacipőmmel.
Zsuzsi: - Miért érzem úgy, hogy te ma egész nap szopatni fogsz?!


Egyik bácsinak egyszerre három diétát kell tartania, amik néhol még ütköznek is egymással. Marcsi írja az ételrendelést, szörnyülködünk.
én: De komolyan, ő most mit fog enni? Követ?


Bea: - Én amúgy bírom a bácsit. Mondja a magáét, viccelődik, folyamatosan vigyorog...
én: - Nem fog sokáig vigyorogni, ha meglátja az ebédjét.


Marcsi: - Na, már nekem is fáj a fejem. Szerintem valami van a levegőben.
Bea: - Valami, ami éjjel összerak?


én: - Tegnap a másik lifttel mentem le az alagsorba. Szerinted odataláltam a konyhára?
Zsuzsi: - Hát csak odataláltál...
én: - Látom, nem ismersz még eléggé.

(Az a helyzet, hogy új munkahelyem van, kórházban dolgozom pár hete.)

betegszállító: - Hol van a beteg, akit vinnem kéne?
én: - Szerintem elment egyedül.
betegszállító: - Fasza. Megkeresem. Mit lehet tudni róla?
én: - Hát... egy néni.
betegszállító: - Hogy néz ki?
Zsuzsi: - Mint... egy néni.


Nem nagyon van épp meló, jópár üres kórterem is van. Ülünk körben, szenvedünk, hogy mit csináljunk.
Bea: Kitaláltam! Szerintem aludjunk óránkénti váltásban a 27-esben.


Marcsi: - Ciki lesz, ha valaki benéz, mi meg itt ülünk.
Bea: - Fogjon meg mindenki valamit. Lázlapokat, átadófüzetet, vizitfüzetet, bármit.
Évinek felragyog az arca: - És akkor tudnánk ország-városozni!


Telefon.
én: - Mesélj valamit. Milyen, hogy nem vagyok ott?
Misi bácsi: - Szar. Nincs kihez szólni.
én: - A Misuval csak tudsz beszélni...!
Misi bácsi: - Az vagy másik műszakban van, vagy arról beszélünk, hogy szar, hogy nem vagy itt, és nincs kihez szólni.

Állok Misi bácsi mellett, ő sajtol.
én: - Leverted a tégla sarkát.
Misi bácsi: - Mert útban vagy!
én: - Feltűnt már neked is az az érdekesség, hogy ha te eltörsz valamit, az azért van, mert én rossz helyen állok, ha meg én török el valamit, az azért van, mert balfasz vagyok?!

Az egyik üres szerszámos kocsi lassacskán átalakult rakjunk bele minden szart, hátha jó lesz valamire kocsivá.
Misi bácsi: - Nézd már meg, van még olyan szivacscsíkunk?
én: - Várjál. Az nincs, de nééézd! Van háztartási kekszünk!

Misi bácsi mesél.
Misi bácsi: - Ott volt az Imre, neki volt a felesége egy NDK-s...
én: - ... turmixgép!

Misi bácsit állandóan hívogatják egy számról, valami biztosítást akarnak neki eladni.
Misi bácsi: - Megint hívott az a szám.
én: - Felvetted és elküldted az anyjába?
Misi bácsi: - Nem, kinyomtam. Legközelebb felveszed te.
én: - Mert?
Misi bácsi: - Mert te sokkal hatékonyabban vagy bunkó.


Gábor nagyon udvarias, higgadt, kimért. Délelőtt Vikiék Öregestül, Misibácsistul átmentek a szomszéd gyárba kemencézni. Gábor kifut az irodából, látom, hogy keres valakit.
én: - Mindenki odaát van.
Gábor: - Hova át?
én: - Kemence.
Gábor: - Hát baszd meg... Mármint úgy értem, hogy a fenébe...

Vikivel két éve nagyjából egyszerre lett meg a jogsink.
én: - Én még nem vezettem igazából hóban.
Viki: - Tavaly jöttünk hóban, nem?
én: - Akkor még nem jártam kocsival.
Viki: - Juuj, akkor neked most lesz az első?
én: - Igen. Tökre izgulok. Remélem, csak pár centi lesz, és nem tart sokáig.
Viki: - Fura ízlésed van...

Misi: - Mi az?
én: - Tea.
Misi: - Tea?
én: - Én e'!

Viki és Misi hálót ragaszt egy csőbe.
Misi: - Egyszerűbb lenne, ha levágnánk róla pár sort.
Viki: - Nem vágsz le róla semmit!
Misi: - De ha levágnánk, nem hajlana vissza, és könnyebb lenne ragasztani.
Viki: - Igazad van. Nem vágsz le róla semmit!


Misi mond valami "vicceset", Viki megvetően néz rá.
Misi nekem: - Milyen kifejező arca van, nem?
én: - Konkrétan rá van írva a homlokára, hogy dögölj meg.