2017. április 4., kedd

Zsuzsival előszeretettel kísérjük el egymást mindenhova. Ibivel veszem fel az új beteget.
Zsuzsi benyit: - Csak szólok... ha keresnétek... leviszem a dobozokat.
három másodperc hatásszünet
én: - Ibi, nem kell már a vérnyomásmérő, visszaviszem, jó?
Ibi felröhög: - Lányok, basszátok meg, szét lesztek ültetve!


Egyik mai hazamenőnkről beszélünk.
Zsuzsi: - Na, ő is elment.
én: - El se köszönt.
Zsuzsi: - Dehogynem!
én: - Én nem voltam ott. Akkor hol voltam?! Azért vagyok meglepődve, mert általában ott vagyok, ahol te.


A liftes fiú mindig a copfunkat piszkálja.
én: - Krisztián! Miért kell folyton a farkamat húzogatni?
Krisztián: - Mert örömömet lelem benne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése