2016. október 22., szombat
2016. október 14., péntek
Viki: Éjjel a Géza folyamatosan beszélt hozzám. Már négy centiről hallgattam, minden figyelmemmel néztem a száját, éreztem, ahogy megszűnik a külvilág összes zavaró tényezője, és baszd meg, így sem értettem egy szót se. Mondom nekem még három percig koncentrálnom kell, elájulok.
Most Viki mellett vagyok.
Viki 10 órakor: - Éva, szünet.
én: - Jó, mindjárt, ezt a tíz darabot már berakom.
Viki: - Fiam, azonnal abbahagyod! Normális ember 9.55-kor eldobja a kesztyűt!
Most Viki mellett vagyok.
Viki 10 órakor: - Éva, szünet.
én: - Jó, mindjárt, ezt a tíz darabot már berakom.
Viki: - Fiam, azonnal abbahagyod! Normális ember 9.55-kor eldobja a kesztyűt!
2016. október 12., szerda
2016. október 4., kedd
A gyárhoz vezető kis utca tele van kátyúval. Van egy viszonylag nagy, amibe valahogy mindig bele sikerül mennem. Tegnap este Misi bácsi belenyúl a kormányba, kikerüljük.
én: - Kösz.
Misi bácsi: - Bocs, de láttam, hogy megint keresztül fogsz rajta menni, és akkor kénytelen lettem volna ordítozni.
Vettem olcsó pezsgőtablettát, nem kellett volna.
Misi bácsi: - Mi ez már megint az üvegemben?
én: - Láttam, hogy a te citromos lötyid már elfogyott, szóval átöntöttem bele az enyémet... mert... annyira rossz, hogy nem bírom meginni.
én: - Kösz.
Misi bácsi: - Bocs, de láttam, hogy megint keresztül fogsz rajta menni, és akkor kénytelen lettem volna ordítozni.
Vettem olcsó pezsgőtablettát, nem kellett volna.
Misi bácsi: - Mi ez már megint az üvegemben?
én: - Láttam, hogy a te citromos lötyid már elfogyott, szóval átöntöttem bele az enyémet... mert... annyira rossz, hogy nem bírom meginni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)