Misi bácsi felröhög magában.
én: - Mit vigyorog?
Misi bácsi: - Csak eszembe jutott, hogy reggelre meglesz annyi, amennyi kell ebből a gyártmányból, és elképzeltem, hogy az Öreg mondja a Tominak (legújabb lakatos), hogy szerelje ki a sajtológépből az aktív elemeket, az meg itt fog toporogni, mert nem fogja merni megkérdezni senkitől, hogy mit kéne csinálnia.
Boldogítottam kicsit Misi bácsit.
ő: - Nyolc órára meglesz még két tálcával.
én: - Úgy is, hogy itt vagyok?
ő: - Persze, hiszen már mész is vissza sajtolni.
Negyed órája azzal ment el, hogy próbálta megakadályozni, hogy benyúljak a nagygépbe (ha benyúlsz, megáll az egész). Feladtam, elkezdtem őt csapkodni egy bakelitpálcával. Teljes higgadtsággal kivette a kezemből, és bedobta a nagygépbe, ami természetesen azonnal megállt a legszarabb pozícióban.
Misi bácsinak leesik, hogy ezt elbaszta, hozzám fordul: Látod, erről is te tehetsz!
Móci bácsi átmegy a csarnokon.
én: - Miért sántikál a Móci?
Misi bácsi: - Mert fáj a lába.
én: - Miért fáj a Móci lába?
Misi bácsi: - Mert... sántikál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése