Bea (szocmunkás): A múltkor éreztem meg, mi az a szociális véna... Beszéltem a Nikolnak, hogy nem tudom, a Kati néni, meddig bírja még elviselni a fájdalmat, meg az emberi tűrőképesség határai... ő meg felnézett az étlapból, és megszólalt, hogy szerdán borsos tokány lesz az ebéd.
Bea: Reggeliosztáskor kérdezte az Erzsi néni, hogy tudok-e olyan fájdalomcsillapítót, ami erősebb az Aleve-nél. Hát mondom... két Aleve.
A nővérszoba fölötti szobát tatarozzák, annyit hallunk, hogy valamilyen szerszám tök változatos hangokon bömböl folyamatosan
én: - Most nem azért, de az Ernő mit ad elő fölöttünk?
Jutka: - Nem tudom, de szerintem ez okoz neki perverz örömet...
Bea: Éva, nagyon hasonlítunk egymásra. Én is cinikus pöcs vagyok...
Tündi: - Légyszi írd össze, mit vettetek meg mennyibe került, és add oda a Nikolnak.
én: - Írhatom ilyen kis sárga cetlikére? Vagy ennek mennyire kell hivatalosnak lennie?
Tündi: - Háát... inkább írd erre. (nyújt egy ugyanolyan fehér cetlit) Ez sokkal hivatalosabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése