Aranyköpéseink :)

Mesélem az indexes kalandomat.
én: Konkrétan a Nosztorin negyvennel jöttem. A belső sávban, mert majd az jön Veszprém fele, én meg nem akartam sávot váltogatni.


én: - Misi bácsi, ha be mer mellém ülni, reggel hazaviszem.
Misi bácsi: - Na, kocsival jöttél?
én: - Igen. Felnőtt vagyok és vagány.


Misi: A faluban vannak újfundlandik eladók. Beszámítják a régit.


Hideg van, állok melós kabátban.
Misi: - Ez milyen kabát?
én: - Céges.
Misi: - Kié?
én: - Misi bácsié.
Misi: - És végül is ami a Misié, az a tiéd is...


Misi bácsi: - Rami, elgurult a gyógyszered?
én: - Vagy túl sokat vett be.


Szabi: - Mondtam a Misinek, hogy egyszerűbb lett volna, ha kettőkor nem megyünk haza, hanem délután leszedjük a kemencét, éjjel meg megraktuk volna.
én: - Aha. És nem vert meg?
Szabi: - Nem, de mondta, hogy elveszi a telefonom, nehogy fel találjam hívni az Öreget, hogy milyen jó ötletem támadt.


Nem tudjuk, hogy visszanézik-e a kamerát, de tartunk tőle, hogy igen. A takarásban raklapot pakoltunk, Misi bácsi tolná a helyére, én egyensúlyozok rajta vihogva. Kiérünk a kamera látóterébe.
Misi bácsi megáll: Hamar ki fog derülni, hogy visszanézik-e, mert ha igen, ezért kurvára seggbe leszünk rúgva.


Kannibál-diákokkal ülünk az ebédlőben, a szünet már rég lejárt. Nyílik az ajtó, nem látjuk ki jön (az ő műszakvezetőjükre tippeltünk).
Dávid: Már megyünk! (belép Misi bácsi) Dehogy megyünk.


Dávid: Egyik kretén ilyen SMS-t írt, nézd. Jösz egy SZ dél szóköz után?