Szombat reggel valami olyan durván ijesztő és hosszú harangszóra ébredtünk, hogy csak na.
Szabina: - Nem lehet, hogy valami szertartás van?
én: - Milyen, baszki? Szüzet áldoznak?
-------
én: Félrekongatják az árvizet.
-------
én: Így, pizsamában, kócosan át kéne menni a dómba, berúgni az ajtót, hogy állj-állj-állj! Szeretnék beszélni azzal az úrral, aki felelős ezért a lármáért.
-------
Niki: Robert mondta, hogy a német vendégekkel fenn vannak a teraszon, menjünk fel, ha van kedvünk. Én nagy kínlódva összeraktam egy összetett mondatot, hogy felmegyünk, lezuhanyzunk, beszélünk veletek, aztán lehet, hogy odamegyünk, de még nem biztos. Szabina ránézett, és annyit mondott, hogy MÜDE. (fáradt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése