Fél csarnok összeragasztott, lefestett kerámiatéglákkal van tele.
Ákos (másik üzemből): - Délután a Laci festette.
én: - Szegény.
Ákos: - Az Eszti néha segített neki.
én: - Szeeegény.
-------
Kurva rossz volt a gépem, nem lehetett állítani a súlyt, a max. 5 század helyett 6-7 tizedet ingadozott, folyamatosan a mérleghez rohangáltunk Misi bácsival. Rakom a mérlegre a lapkát.
Ákos átnéz: Szerintem vidd oda magadhoz a mérleget... (ezen akkor még röhögtem, de fél óra múlva odavittük)
-------
Misi bácsi hátulról derékig a gépben, nekem elölről kellett tartanom a csövet, húzni, csinálni, amit mond. Ehhez két full gépzsíros alkatrész között kellett nyúlkálnom. Befejezzük a műveletet, vállig fekete vagyok.
Misi bácsi előrejön, rám néz, ennyit mond: Az szép.
-------
Egyik diák, Pali szerintünk elég furán számol meg furán értelmezi a "selejt" fogalmát (minden szart belerak). Reggel jön be, tanulmányozza a beosztást.
dünnyögök: - Palika, az a tegnapi...
Misi bácsi is dünnyög: - Remélem, Palika, ezen a gépen leszel...
-------
Reggel. Odaadom Misi bácsinak a kitöltött munkalapot, porszívózok, de közben utánaszámolok.
én: - Jaj, Misi bácsi, várjon! Elbasztam.
Misi bácsi: - Meglepett volna, ha nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése