Aranyköpéseink :)

Marietta néha kicsit hadilábon áll a számokkal, ami előny, ha meg kell számolnia, mennyit csinált. Hordtam át neki az anyagot és feltettem az át nem gondolt kérdést: mennyi kell még?
megyek vissza a gépemhez, megállok Laci bá és Rami között: Megkérdeztem, mennyi kell még. Azt mondta, nem tudja. Valaki, akinek még van egy kis türelme, menjen oda és találja ki, hogy mi van.

-------

Műszak vége, kész vagyunk, Marietta még nem, de már negyvenszer elmondtuk neki, hogy álljon le, és írja be nyugodtan, mert egész héten mindig kevesebbek lettek beírva, de ő csak nem áll le. Már vagy tíz perce állunk a gépe mellett Laci bával és Ramival. Marietta indítja a gépet.
Laci bá ráüvölt: Marietta! Ne zörögjél már ezzel a kurva géppel!

-------

Ramóna pörgeti a kurblit, amivel a gépeket kell állítani: Pár embert úgy arcon basznék ezzel...

-------

Szívtuk egymás vérét picit, Laci bá mondta Raminak, hogy nagyképű. Már másról beszélünk.
Rami: - Múltkor Misi bácsi...
Laci bá: - Jaj, hagyjátok már abba a Misi bácsizást! Mást se hallok, csak így a Misi bácsi, úgy a Misi bácsi.
Rami: - Lehet, hogy én nagyképű vagyok, de maga meg féltékeny.

-------

Rami meg Laci bá morog, szar a munkahely.
én: - Én vagyok az egyetlen ember, aki szeret itt lenni?
néznek rám, mint egy ufóra, és lassan bólogatnak

-------

Laci bá: - De legalább te szeretsz itt lenni. Ezt tök jó hallani. Feldob engem is. Este úgy fogok bejönni, hogy jobb kedvem lesz, mert legalább valaki szeret itt lenni.
Ramóna: - Este nem jön az Évi.
Laci bá: - A büdös picsába...