Reggel Marika adja át a műszakot. Mondja, hogy egyik néni egész éjjel alig bírt aludni.
Marika: Reggelre olyan szépen bealudt, hogy nem volt szívem felébreszteni a lázmérővel. Szóval kézrátétellel megállapítottam, hogy 36,5 a hője.


Az ételallergiákat vérből nézik, a kozmetikumokat és egyéb környezeti cuccokat meg úgy, hogy az allergéneket felragasztják a beteg hátára. Egy hölgy a telefonban mindenképp a ragasztásos módszerrel akar magának ételallergia-tesztet.
Marcsi: De értse meg, én nem tudok ételeket pakolni a hátára!

Van egy demens nénink, aki mindig kitépett magából valamit, így le kellett kötni a kezeit.
Lilla: - Megint kepeszt a néni.
Bea: - Úgy bírom ezt a kepeszt szót.
Lilla: - Az Ibolya hogy is írta az átadóba...? Ja igen! "Kényszeres mozgások figyelhetők meg."
Bea: - Szerintem ha az Ibolyát lekötnénk egy hétre, ő is kényszeresen mozogna.


Reggel vérnyomást mérek, nem szeretem, ha elkolbászolnak a betegek addigra. Jövök ki a nővérszobából, egyik bácsi jön szembe velem.
én: - Hova?
bácsi: - Sehova...?
én: - Jó válasz.

Bea szeretne venni valami gyógynövényes cseppet.
Bea: - Ez alkoholos?
Andi: - Igen. De az nem baj! Én is szedem, és semmi bajon tőle.
én: - Végül is nekem sincs semmi bajom a jégertől...


Tanulok vért venni, egyszer (a saját anyámtól) már vettem is sikeresen.
Ibolya: - Jövő hétfőn megkérek majd valakit, hogy vegye le a vérem.
én: - Leveszem én.
Ibolya: - Na, szuper!
én: - Nem, Ibi, én csak vicceltem.
Ibolya: - A lófaszt vicceltél! Te veszed le!


Beteghordó visszahoz egy leesésre hajlamos nénit ágyastul.
Gábor: - Na, nem rakom vissza az ágyra a rácsot, mert 11-kor újra elviszem.
Zsuzsi: - És akkor 11-ig te állsz ide mellé...?

Andi facebookozik.
felolvas egy cikkcímet: - Egy hőmérővel kiderítheted, hogy van-e probléma a pajzsmirigyeddel.
Évi: - Esetleg úgy, hogy fogsz egy hőmérőt, és elsétálsz vele egy endokrinológushoz.


Évi felsóhajt: - Nehéz dolog a szerelem...
semmi reakció
Évi: - Nem...? Nem?! De.


Zsuzsit metszés közben szemen találta egy ág.
Zsuzsi: Kérdezte a szemészeten a doktornő, milyen vastag volt az ág. Hát mondom nem néztem meg. Pedig elég közel volt...


Lillának (is) nehéz napja volt. Délután egy óra, Lilla bámul egy lázlapot.
Évi: - Lilla, tudjál róla, hogy délután az X nénihez még jönni fog az Y doktornő, oké?
Lilla negyven másodpercig nem reagál.
Lilla: - Évi. Ne haragudj. Ki fog jönni? ... És kihez?


A másodikon az OMSZosok egy hordággyal már harmadszor nem tudtak beszállni a liftbe. Megígérte nekik egy srác, hogy ő még most felmegy az ötödikre, de visszaküldi nekik. Ötödiken nyílik az ajtó, ott áll egy beteghordó egy hordággyal.
beteghordó: - Jöhetek?
srác: - Gyere, de arra készülj fel, hogy a másodikon a mentősök fejbelőnek.

Andi: - Zsuzsi, nézd már meg, szerinted mi ez a szememen?
Zsuzsi: - Andi, baszd meg, azért mert takarítottam a szemészeten, nem doktoráltam le!


Az ambulanciáról oda szokták küldeni a betegeket hozzánk, hogy vegyük le a kötésüket, majd jönnek megvizsgálni. Erre általában sokat kell várni. Jön ma egy visszajáró néni.
Anita: - Csücsülj be a kezelőbe, lebontom a kötést... aztán tudod te már a menetrendet.
Évi morog: - Sátor, hidegélelem, mobilvécé...


Marcsi: - Hogy hívják azt az urat? Somlai...? Somkúti...? Somogyi? Valami Som... Som...
éneklek: - Somvirág, somvirág!