Aranyköpéseink :)

Zsuzsi átjött hozzám gyógyszert kérni, de nekem nem volt.
én: - Misi! Van nálad fájdalomcsillapító?
Misi: - Hát hogy ne lenne!
én: - Most elsősorban valami gyógyszerre gondolok, nem a farkadra...


Gézából a műszak első tíz percében annyit láttunk, hogy egy fűrésszel szaladgál fel s alá.
én: - A bácsika mit ad elő a vasfűrésszel?
Misi: - Ő a baltás gyilkos, és így álcázza magát.


Viki: - Feri bá a múltkor kiakadt, mert az egyik odaáti nő papának hívta.
én: - Mostanában nagyon érzékeny a korára.
Misi bácsi: - Mekkorára?
Viki: - Misi bá, szerintem túl sokat van a fogyatékos (értsd: Misi) közelében...


én: - Nem, ez a névvel jár. Minden Misi hülye, ezt már megfigyeltem.
Viki: - De hát eddig maga normális volt.
én: - Dehogy volt.


én: - Misi, mesélted már a Vikinek a sasos vicceidet?
Viki: - Meg. Ne. Próbáld.


A nagyajtó kb. térdmagasságig volt felhúzva, az állat Géza ennek ellenére a szakadó esőben úgy bújt ki alatta, ahelyett, hogy feljebb nyitotta volna. Gondoltuk, hogy visszafele már biztos felhúzza, de nem, ugyanúgy bújt be.
Viki odamegy: Lejjebb engedem tíz centivel. Hátha lehet még fokozni.


én: - Mi van a kulacsodra írva? Bayer... vagy Payer?
Misi: - P-vel, mint... mint a... mint a pacsirta!
én: - Hirtelen nekem is csak olyan P-betűs szavak jutottak eszembe, amik nem szalonképesek.