Aranyköpéseink :)

Timi kinyitotta a joghurtját, ráfröccsent a fele.
Timi: - Tudtam, hogy az Attila felé fordítva kellett volna feltépni.
Attila: - Hogy kapnátok be...


Szereltünk, de nagyon. Szünet.
döbbenten kijövök a vécéből: - Gépzsíros a bugyim.
Misi bácsi: - Nem én voltam.


Cseszegetjük egymást, hogy ki miatt sülnek össze lapkák.
Attila: - Szabi, ti basszátok el, nem jó fele fordítva rakjátok fel a tokot a kemencére.
Szabi: - Legközelebb majd tok nélkül fölborítom rá.
Viki: - És akkor amelyik nem törik össze, az érdemes rá, hogy felragasszák?


Szabi: - Hidd el, akkor nem állnának össze.
én: - Tudod, mik állnának akkor össze. Az Öreg szemei.


Szabi: - Ha egyesével leporolnátok őket, nem lenne ilyen gond.
én: - Poroljál le te tizenháromezer darabot!
Szabi: - De meg lehetne csinálni, nem?
én: - Meg. Persze.
Attila: - Egy hét alatt.


Misi bácsi: - Nézzétek meg, a tokban az első három sor úgy szar, ahogy van, utána meg semmi bajuk. Én ezt nem értem.
Szabi: - Szerintem ott volt műszakváltás.
én: - Persze, és az első három sort még én raktam, nem?
Szabi: - Ezt te mondtad.


Ülünk a raklap körül, melózunk.
Gábor: - Misi, ha vége a szünetnek, légy szíves, menj át a targoncáért.
Attila: - Miért, volt szünet?
Gábor: - Szünet van. Arról én nem tehetek, hogy ti ilyen karitatív tevékenységet folytattok.


János bá: - Szabikám, mondj valamit!
Szabi: - Mit mondjak?
János bá: - Valami jót.
Attila: - Pina!