Valami elképesztően kaotikus állapotban hagyták ott nekünk a délutánosok a gyárat, 11-kor még mindig az ő hülyeségeik miatt futkoztunk.
én: Misi bácsi, ha ma éjjel senki nem kap agyvérzést, akkor kurva jók vagyunk.
-------
Indulnánk vissza szünetről, Rami zörög, lever egy zacskót, én leverem az üvegem, Misi bácsi felborítja a kávés poharát.
én: Jó, még valaki valamit basszon földhöz, aztán menjünk.
-------
Minden lelkierőmet összeszedem, felállok, hogy részemről vége a szünetnek.
Misi bácsi: - Azt meséltem már, amikor....
kifakadok: - Miért mindig akkor kell elkezdeni mesélni, amikor be kéne mennem?!
-------
Munkalapot írunk, minden melónak van műveletkódja.
Misi bácsi: - Erre is beírok egy órát. Mondjuk volt is annyi. És még így is kevés.
én: - Eleve az első másfél óra azzal telt, hogy próbálta megszüntetni a káoszt. Csak erre ugye nincs kód.
Misi bácsi: - 15-ös. "Egyéb".
-------
Rohamtempóban öltöztem, már veszem a csizmám, de még mindenem szétszórva. Misi bácsi bejön sál-sapka-nagykabátban.
én: - Maga hogy van kész? Utánam jött ki!
Misi bácsi: - Nem fürödtem.
én: - Én se...
Misi bácsi: - De én voltam katona.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése