Aranyköpéseink :)

Kingával ma diákmelón egy irodaházban takarítottunk.
Kinga miután kinyaltuk a fürdőt: Bazmeg, uszodaszag van!

Odanyomom a kezébe a tálka dzsuvás vizet.
én: - Ezzel csinálj valamit.
Kinga: - Igyam meg?

A megbízóink nem úgy néztek ki, mint akik valaha takarítottak már. Kinga kínjában rágja a felmosó nyelét.
én: - Ne már! Hát hány kézben járt már az...
Kinga: - Nem hiszem, hogy sok.

Jázi nyújtja a kezét: - Gratulálok. Garas Dezső.
én: - ????
Jázi: - Ez csak úgy jött.
én: - Ha Seress Rezsőt mondtál volna, most elénekelném a Szomorú vasárnapot.
Jázi: - Ezért nem mondtam.

Jázi kényszerít, hogy ezt kiírjam.
A boltban rosszul írom be a PIN kódomat.
ránézek a pénztárosra: Elnézést... öhm... elbasztam.

Előzőleg Jázmin az összes plüssömet és párnámat hozzám vágta.
Jázi hanyatt az ágyamon teker: - Vízibiciklizek!
én: - "Ki ne indulna fehér vízibicikli-reményen tengeri Bábelt látni? Nemcsak a vak harmonikásnak kell a távoli kürthöz a bálványt, a hajót, a csodát kitalálni..." (Parti Nagy: Amarcord)
Jázi: - Gangesz. Van még alattam egy ágy, amit hozzád tudok baszni.

Kézműves oldalt nézünk, Jázi mindent leszaroz, mert mi olyat nem tudunk.
Jön egy aranyos kép. Ő ellágyult hangon: Jaaaaj, de szar!