szociobácsi: Ilyen a fejlett nyugaton pl. Japán.
(nem hülye amúgy ennyire, csak ma összevissza beszélt)
Juli: - Szavazzuk ki!
Atti belép: - Kit szavaztok ki?
Juli: - B.-t.
Atti: - Az egy pozitív ötlet.
Atti: - Fáj a hátam.
Dia: - Jaaj, a kis hátad?
Atti: - Igen. Little hát.
Juli: - Én tanultam latinul.
Dia: - Héberül nem?
Juli: - Nem.
én: - Én megtanultam nemrég egy héber dal szövegét. Nem tudom, mit jelent, de megtanultam.
Dia: - .... Az karrier.
Hanna 'elbújt', ilyenkor mi azzal szoktuk szívatni, hogy nem találjuk meg, de keressük mindenhol. Ha szerencsénk van, akkor sikítva lóg rajtunk, de most csak nézett ránk mosolyogva, miközben mi az anyjával minden létező helyen őt kerestük (hűtőben, szekrényben, tojástartóban, kechupos flakonban).
öt perc után ránézek Melire: Miért van az az érzésem, hogy ezt mi jobban élvezzük, mint a gyerek?
Végre megtaláljuk, mert kezdjük unni.
Hanna: - Keressetek meg megint!
én: - Nem.
Hanna leguggol a szék mögé: - Na, hol vagyok?
én mélyen a szemébe nézve és rámutatva: - Ott vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése